„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok I sten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (14-16)

Jézus Krisztusban már elintézett a múlt és Benne elintézett a jövő is, ezért tehermentessé lehet a jelenünk. Isten pedig nem hagyja magára azt, aki képes átadni mindenét, saját magát Neki. A test indulatai helyett Ő Szentlelkével tölti be a szívünket és attól kezdve az Ő Lelke vezérel. A Szentlélek az új életnek ura és az, hogy nem terjed ki ránk a törvény és a bűn hatalma éppen azt jelenti, hogy életünk Isten Lelkének a vezetése alatt áll. Ő az, aki megerősít abban a bizonyosságban, hogy Isten fiai vagyunk. A kegyelemből kapott Lélek a fiúság Lelke. De mit jelent ez a fiúság? Mit jelent az, hogy Isten gyermekei vagyunk? Azt, hogy a helyzetünk alapvetően megváltozott, az Istennel való kapcsolatunk új viszonyba került. Nem jutunk újból szolgaságra, nem kell többé félnünk sem attól, hogy nem tudunk eleget tenni a törvénynek és ez hozza magával a felszabadultak kiáltását, amikor azt mondhatjuk: Abbá, Atyám! A keresztyén ember a fiúság Lelkével kiálthat Istenhez. Nem halkan, magába roskadva suttoghat imádságot, hanem boldog örömmel, bátran kiálthat, mert Krisztus által megállhat Isten előtt. A fiúság az alapja ennek az imádságnak és az imádságban fejeződik ki az, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ezért mondhatjuk azt: Mi Atyánk…!

Az ember azonban hajlamos a versengésre. Sokszor jobb helyet akar, mint a tanítványok, akik Jézus jobb és bal keze felől akartak ülni az Ő országában, de nem tudták valójában mit kérnek. Versengünk az előkelőbb pozíciókért, a szebbért, az értékesebbért, de Isten gyermekeiként nem kell harcolnunk másokkal, mert ez a „fiúság” közös! Ezért írja Pál azt, hogy „aki által kiáltjuk”. Tehát együtt vallhatjuk az Atya nevét. Együtt szólíthatjuk meg az imádságban. Ennek a gyermeki létnek pedig van egy nagyon fontos jövőbeli része is, amiről az apostol beszél. Az, hogy akik Istenben vannak és gyermekei, örökösei is. Ez azt jelenti, hogy olykor szenvednünk is kell Vele, mint ahogy a tanítványoknak is kellett. De részünk lehet abban a dicsőségben is, amiben Jézus Krisztus már részesült!

Imádság

Mi Atyánk! Köszönjük, hogy így szólíthatunk Téged, a boldog felszabadultak örömével, mert gyermekeiddé fogadsz és a fiúság Lelkét adod nekünk. Hálát adunk azért, mert nem teszel különbséget közöttünk és nem kell többé versengenünk, hanem együtt kiálthatjuk: Abbá, Atyám! Ámen.