A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet.” (22)
Megszentelődés
Nem véletlenül választottam mára ezt az újszövetségi szakaszt, hanem azért, mert a szentség fogalmát járja körül, csak más szempontból, mint ahogy Mózes könyvében olvastuk. Pál apostol szerint a bűn az, amikor az ember elfordul Istentől. Amikor nem érdekli az embert, hogy mit mond, mit akar az Úr. Amikor nincs más érték, csak a megfogható. Amikor semmi sem szent, amikor az ember csak a saját maga kedvére él, amikor nem törődik másokkal és nem hisz csak magában.
Amikor az ember megtér, ezeket le tudja tenni. Mert keresni kezdi az Úr akaratát. Fontos, hogy mit mond. Fontos a kapcsolat az igehallgatás és imádság által. Ez a megszentelődés, aminek a jutalma az örök élet.
A megszentelődés nem egyik napról a másikra történő tökéletesség, hanem egy folyamat. Élethosszig tartó. Ami nem a halál után kezdődik, hanem az Istenhez való csatlakozásunkkal kezdődik és tart mindaddig, míg el nem érkezünk az Isten országába.
A kérdés az, hogy kinek a szolgálatában állunk? Engedjük-e, hogy Isten formálja az életünket, hogy a hétköznapjaink „gyümölcsözőek” legyenek? Választanunk kell, hogy Istent szolgájuk vagy Őt teljesen kizárva az életünkből a saját fejünk, akaratunk és igényeink szerint éljük az életünket. Nem mindegy…