„Ha testvéred elszegényedik és tönkremegy melletted, segítsd őt, hogy mint jövevény vagy betelepült megélhessen melletted. 36Ne szedj tőle kamatot vagy uzsorát. Légy istenfélő, hadd éljen meg a testvéred melletted!” (35-36)

Segítségnyújtás

Oktatásban tevékenykedve sokszor látjuk, hogy egy családban felnövő gyerekek mennyire mások tudnak lenni. Hiába ugyanazok a szülők, ugyanaz a neveltetés, mégis sokszor ellentétei a testvérek egymásnak. Legszembetűnőbb ez a különbség akkor, amikor látjuk, hogy az egyik gyerek hajt, halad előre, míg a másik csak teng-leng a világban cél és haladás nélkül.

Mai igénkben az Úr azokat védi, akik elszegényednek. Ez a parancs nem az okokat firtatja. Nem beszél elítélőleg azokról, akik így jártak. Csak egyszerűen, tényként számol azokkal, akik a perifériára sodródnak és segítségre van szükségük.

Ezt a segítségnyújtást parancsolja meg az Úr. A feladat: segíteni. Anélkül, hogy az uzsorával, kamatokkal még nagyobb adósságba kergetné testvér a testvért.

Az Úr indoka pedig az: „Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból…” Azaz: Én már megmentettelek téged. Kihoztalak a szolgaságból. Adok hazát, házat, mindent, ahhoz, hogy élni tudj. Adj ebből! Főleg annak, aki vér szerint kötődik hozzád. Ne hasznot akarj húzni belőle! Segítsd! Hogy neki is élete legyen.

Mai, elanyagiasodott, önző világunkban nem kis kihívás teljesíteni ezt a parancsot. Amikor a haszon, főleg a saját haszon fontosabb, mint bármi más. Amikor nem az számít, hogy a testvérrel mi van, csak a pénz, a haszon, amit el lehet nyerni/csalni a testvértől.

Pedig ma is támogatni kellene a nehézségben élőket. Akinek van, annak azért, mert már ő kapott. Mert az Úr kihozta a nyomorúságból. Megszabadította Jézus Krisztus áldozata által. Tehát van mit továbbadni. Nekünk is szól a figyelmeztetés: „Légy istenfélő, hadd éljen meg a testvéred melletted!”