„De nem egyedül érte van megírva, hogy „beszámította neki igazságul”, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.” (23-25)

Ábrahám az ígéretben bízó hit példája

Pál apostol folytatva gondolatmenetét megállapítja, hogy Ábrahám igaz volta nem a törvény cselekedeteiből fakad, hanem abból a következetes hitből, melyet Isten ígéretei iránt tanúsított. Időnkénti botlásai és hibái ellenére is összeségében azt láthatjuk, hogy a hit egyre nagyobb magaslataira jutott el élete folyamán. Az apostol azért ütközteti a hitet és a törvényt, hogy szembesítse a zsidókból lett hívőket azzal a helytelen magatartással, hogy a törvény megcselekvését tekintsék Isten előtti megigazulásuk biztosítékaként. Éppen ezért azt mondja, hogy a megigazulás szempontjából a hit a helyes út.

A végkövetkeztetése pedig ez: „azért hitből, hogy kegyelemből legyen”. Így hit által magával a kegyelmes Istennel kerül élő kapcsolatba az ember.

A továbbiakban azt vizsgálja Pál, hogy milyen konkrét, gyakorlati formában nyilvánult meg Ábrahám hite, ami őt a hívők atyjává tette Isten előtt. Azt emeli ki, hogy teljesen alárendelte saját és családja életét Isten ígéreteinek. E hite példa a mindenkori hívők számára.

Néhány kifejezés megmutatja, hogy milyen volt Ábrahám hite, továbbá, hogy hogyan gyakorolja a hitét és reménységét:

Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz. Ez azt jelenti, hogy amikor nincs emberileg remélhető alapja annak, amit hinni kell, akkor is hisz. Az az Isten ígéretébe vetett reménység, ami nemcsak akkor igaz, ha emberileg is elképzelhető, hanem akkor is, ha emberileg lehetetlen.

Hitében nem gyengült meg, sőt megerősödött a hitben.

Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül. Ez különösen akkor volt érzékeny számára, amikor az Úr azt kérte tőle, hogy áldozza meg Izsákot.

Dicsőséget adott Istennek. Istent dicsőíteni azt jelenti, hogy bízom benne és engedelmeskedem szavának.

Számunkra az ige azzal fejeződik be, hogy Ábrahám példája is tulajdonképpen egy nagyobb cél érdekében példa. Nekünk példa, hogy tudjunk mi is abban az Istenben bízni, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.

Imádság

Ó, Ábrahám Ura, szent kegyelmed nekem az én örömöm, utamon ez vezessen. Te barátod lettem, én Istenem te vagy: tarts meg a Jézus véréért, és üdvöt adj! Megesküvél, Uram, és igédben bízom, hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom, és áldom hatalmát, szent kegyelmének éneklek halleluját. Ámen. 797, 3-4. ének