„De mit mond az Írás? „Hitt Ábrahám Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.” Aki fáradozik, annak a bért nem jutalomként számítják, hanem azért, mert tartoznak azzal. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak Isten a hitét számítja igazságul. Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot…” (3-6)

Kegyelemből, hit által…

A Krisztusban kapott megigazulás kegyelemből, hit által van. Ennek a tanításnak az igazsága nem az Újszövetségben jelenik meg először, hanem a Biblia legelején, a megigazulás „ős-típusánál” Ábrahámnál (1Móz 15, 6.). Itt olvasunk először arról, hogy az igazságra nem a saját cselekedetei és erőfeszítései által jut el az ember, hanem úgy „tulajdoníttatik vagy számíttatik be” ez neki a hite alapján. Ábrahám is saját személyes hite által vált igazzá Isten előtt. Az itt szereplő kifejezés (tulajdoníttatik / számíttatik) jelentését így lehet körülírni: érdem nélkül a javára írni valakinek azt, ami nem az övé, illetve nem írni a számlájára azt, ami viszont az övé. Ha az igaznak nyilvánítást a mi saját teljesítményünk alapján kapnánk meg, akkor tartozásként, mintegy személyes erőfeszítéseink jutalmaként számítanánk igaznak. Nincs ember, akinek bármi dicsekedni valója, érdeme lehetne Isten előtt a saját teljesítménye alapján. Ábrahám példája is bizonyítja, hogy nem önerejéből vált méltóvá Isten ígéreteinek elnyerésére, hiszen többször is követett el hibát. A hit leckéjét kellett neki is megtanulnia, azt, hogy minden körülmények között, bízzon Isten ígéreteiben. Az ember megigazulása azon múlik, hogy hit által élő kapcsolatot alakít-e ki azzal az Istennel, akinek van hatalma arra, hogy őt megtisztítsa a bűntől.

Pál Dávidtól idéz a 32. zsoltárból: Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Ez a boldogmondás utal arra, hogy Ábrahám kegyelemből, hit által igazult meg, mert azt nevezi boldognak, aki bűnbocsánatot nyert Istentől.

Aki teljesen rá tudja magát bízni Isten kegyelmére, aki nem rejtegeti többé bűneit, hanem Isten előtt megvallja őket, megtapasztalhatja, hogy Isten elveszi bűnei terhét. Tehát Isten hit által az embernek tulajdonítja Krisztus áldozatát. Az ember saját bűneit nem tulajdonítja neki, hanem azok közé a bűnök közé számítja, amelyekért a Megváltó a büntetést elszenvedte, s ezáltal az ember valóságosan is felszabadul a bűn terhe alól.

Aki nem emberi teljesítményeivel akarja megoldani életét, hanem kiszolgáltatja magát Isten kegyelmének, az örök életet nyer.

Imádság

Ó, Ábrahám Ura, hadd áldjuk szent neved, mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, ezt vallja föld és ég, csak téged illet tisztelet és dicsőség. Ámen. 797, 1. ének