„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül… Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.” (27-28; 31)

Kivel, mivel dicsekedünk?

Az igazi hit kizár minden dicsekedést. Amit hit által, Isten Szentlelkének a segítségével cselekszünk, azért nem minket illet a dicsőség. Pál apostol, aki igazán hitből élt, nem tulajdonított magának soha semmi érdemet: Nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján. Fil. 3:9. Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. I. Kor. 15:10.

A bűn miatt megromlott természetünk egyik legfőbb jellemzője a büszkeség. Sokszor büszkeségből nem vagyunk hajlandóak igazi megtérésre. Sok vallásos ember a maga formai vallásossága miatt tartja magát igaznak, és nem gondolkodik azon, hogy személyes megtérésre lenne szüksége.

Egyetlen út áll rendelkezésre: az, hogy az ember lemond a saját igazságáról, és az igaz Istenbe veti bizalmát.

A vámszedő és a farizeus imájának történetében láthatjuk, hogy aki semmi bizalmat sem vetett a saját cselekedeteibe, az megigazult, aki viszont a saját igazságát akarta bizonyítani, az nem nyerhette el a megigazulást. Mindenki megkaphatja a megigazulás ingyen kegyelmi ajándékát, aki kéri, de ahhoz így kell kiáltania: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!

Az apostol, minden bizonnyal a zsidók részéről ért vádak elhárítása, és a római gyülekezet zsidó származású tagjainak meggyőzése érdekében fogalmazza meg a 31. vers kijelentését: Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.

Kiderül, hogy a hit általi megigazulás nem Isten törvényének félretételét jelenti. Az evangélium hirdetése és meghallása segíteni akar abban, hogy az ember minél inkább megtarthassa azokat. Találó a megfogalmazás: „Az ellenség mindenkor azon dolgozott, hogy elválassza egymástól a törvényt és az evangéliumot. Azok azonban egymás mellett haladnak. Az Úr törvénye a fa, az evangélium pedig annak illatos virága és gyümölcse.” Jézus a Hegyi Beszédben így fogalmazta meg: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.

Imádság

Aki értem megnyíltál, rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, melyet ontál a bűnér’, gyógyír légyen lelkemnek, bűntől s vádtól mentsen meg! Törvényednek eleget bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, s folyna könnyem, mint az ár: elégtételt az nem ad, csak te válthatsz meg magad. Ámen. 757, 1-2. ének