„Hogyan van tehát? Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen előbb már bebizonyítottuk, hogy zsidók is, görögök is mind bűn alatt vannak...” (9)

Az emberről alkotott diagnózis.

Ez az igeszakasz Isten előtti helyzetünket tárja fel. Az ige alapján így foglalhatjuk össze: Mindnyájan bűn alatt vagyunk, különbségtétel nélkül. Még a legjobb cselekedeteink is bűnnel fertőzöttek, mondja a hitvallásunk. Istenkeresésünkbe is annyi emberi gyarlóság vegyül: anyagiasság, önigazultság, versengés… Biztos, vannak pozitív vonások, megnyilvánulások az életünkben, de vajon tényleg tiszta szívből, önzetlenségből származnak, és a mások javát, üdvösségét szolgálják?

Rossz a világ, mondjuk sokszor. Nagyon ügyesek vagyunk a magyarázkodásban. A legigazságtalanabb tettünkről is megmagyarázzuk, hogy nem volt más választásunk, a lehető legméltányosabban jártunk el.

A törvény cselekedeteiből nem tudunk megigazulni. A törvényből csak felismerem a bűnt, meglátom, hogy nem jó irányba haladok, és rájövök, hogy cselekedeteim gonoszok.

Egy ószövetségi idézetgyűjteménnyel jellemzi az apostol az emberiség általános állapotát. Az idézetek a Zsoltárok könyve 10. 14. 36. 53. 140. fejezeteiből, és Ézsaiás próféta 59. fejezetéből valók. Témájában összefüggő, de egyébként teljesen különböző szövegek darabjait ragasztja össze. Érdekes megfigyelni, hogy az idézett sorok különböző emberi testrészekhez kötik a bűn uralmát: torkuk, ajkaik, szájuk, lábuk, szemük. Ezzel a felsorolással az egész ember bűnösségét szemlélteti.

Az apostol először a beszédet emeli ki. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon. Borzasztó még olvasni is! Nem tulajdonítunk ekkora veszélyt szavainknak, pedig pusztító erejük tud lenni.

Aztán rátér a cselekedetekre. Cselekedeteik is hasonlóak. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban. Hátborzongató megjegyzés ez is! Mint valami ragadozó, egymás bántására törő emberek. A felsorolás végén pedig az a megállapítás áll, hogy Isten félelmével nem törődnek, ez pedig a végső oka az elfajulásnak. Ha ezt állítja az ige az emberről, akkor komolyan szembe kell néznünk önmagunkkal! Nagyon őszintén meg kell vizsgálnunk indulatainkat!

Kiemelkedik ebből a jellemzésből a határozott megállapítás, összefoglalásként: Nincsen igaz ember egy sem, ...nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. És ez kivétel nélkül mindenkire, zsidókra, nem zsidókra egyformán érvényes. Ez a mondat összecseng Jézus kijelentésével: Senki sem jó, csak egy, az Isten!

Lehet, hogy más a hátterünk, a hitbeli állapotunk, az Istennel való kapcsolatunk, más az utunk, de egy bizonyosan egyformává tesz bennünket: mindannyian önmagunkban menthetetlenek vagyunk és rászorulunk Isten kegyelmére. A Galata levélben olvashatjuk, hogy a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. Isten törvénye kiválóan alkalmas arra, hogy az embert eljuttassa hiányai felismerésére, és arra, hogy mennyire szüksége van Krisztusra.

Imádság

Végtelen irgalmú Isten, hozzád kiáltok, e nagy mélységekből szabadulást kívánok; értsd meg kérésimet, érjék füleidet ennyi sok zokogások. Izráelt megváltja és a keresztyénséget, hívek seregének megbocsátja vétküket, minden nyavalyából, az örök halálból kimenti a lelküket. Ámen. Ének: 187, 1.7.