„…az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint. Az ilyen dicsérete nem emberektől van, hanem Istentől.” (29)

Pál tovább viszi az ítélkezés és az igaz, Istennek tetsző életmód közötti különbséget. Az egyik látszatra hibátlan. Hibátlan testileg (körül van metélve, mint zsidóból lett keresztyén), hibátlanul érti az Ószövetséget, a törvényeket, a tisztasági előírásokat és azt be is tartja. Kívülről minden rendben. De közben megérkeztek a Krisztusban hívők közé olyanok (hívővé lett pogányok) is, akiknek nincs zsidó múltjuk, nem ismerik az Ószövetséget, nem tartják be a tisztasági- és egyéb törvényeket, nincsenek körül metélve. De a szív állapota a lényeges! Isten azt nézi. Azt, hogy miért tartod meg a törvényt: a neveltetésed, a szokások, a vallási előírások miatt, vagy azért, mert hálás vagy Istennek és a kedvében akarsz járni.

Érdemes elolvasni a tékozló fiú példázatát a Lk 15-ből. A legtöbb igehirdetés az első 2/3-ról szól: a kisebbik fiú elmeneteléről és a mélységbe kerüléséről majd megtéréséről. De a példázat utolsó harmada is lényeges. Ott találkozunk a jól szituált, mindig rendes, engedelmes, példakép nagyobb fiúval. Amikor hazajön a kisebbik, a tékozló fiú, a nagyobbik nincs otthon: becsületesen dolgozik akkor is. Éppen ezért is megdöbbenti apja cselekedete és fel is háborítja, hogy a mindent eltékozolt kisebbik fiút az apa visszafogadja fiaként. És ahogy szemrehányást tesz, az mindent elmond: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal.” (29.vers) Ez mutatja, hogy a nagyobbik fiú, bár rendkívül engedelmes, példaértékű életet élő gyermeke volt az apjának, valójában inkább a szolgájának érezte magát, nem a fiának.

Lehet így is szép hívő életet élni, csak nem érdemes. Mert Isten gyermekének lenni öröm, békesség és nem fogcsikorgatott engedelmesség. Ezért beszél Pál a szív körülmetéléséről, azaz arról, hogy ne külsőleg, hanem szívből, szabadon, örömmel legyünk az Úréi. – Ezt adja meg nekünk az Úr!

Imádság

Urunk, köszönjük, hogy gyermekeiddé fogadtál bennünket Krisztus által. Szeretnénk mindennél többre tartani azt, hogy a tiéd az életünk. Értesd meg velünk, hogy nem kell kiérdemelni megbocsátásodat, hanem az őszinte és mély, igaz bűnbánat fog minket hozzád juttatni egészen. Ámen.