„Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amiben mást megítélsz, abban önmagadat ítéled el, hiszen ugyanazokat teszed, miközben ítélkezel.” (1)

A Sátánnak az a vágya, célja, hogy elvesszen minden ember („Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” – 1Pt 5,8). Az a célja, hogy az Isten nélkül élők úgy is maradjanak és kárhozat legyen a sorsuk, akik pedig elfogadták a Krisztusban felkínált kegyelmet, azokat is valahogy kiragadja onnan. Ennek egyik módja, hogy két véglet közül az egyikbe vagy másikba próbál beletaszítani. Van, amikor azt kérdőjelezi meg bennünk, hogy biztosan átadtuk-e az életünket, biztosan hívők vagyunk-e. A másik véglet pedig, amikor túlzott magabiztosságában valaki úgy gondolja: meg vannak bocsátva a bűnei, tehet, amit csak akar.

A mai igében Pál azokat szólítja meg, akik bár mások bűneivel nagyon kritikusak, bármikor készek ítélkezni a világ, a bűnösök felett, de közben a saját vétkeik nem igazán zavarják őket. Az ilyen emberek keményen tudják bírálni a mai világ erkölcstelenségét, züllöttségét, de egyrészt nem igazán tesznek ellene semmit, nem imádkoznak értük, másrészt pedig a maguk bűnei nem aggasztják őket.

Sok fájdalmat és kárt okoznak az ítélkezők az evangéliumnak, mert nagyon erősen hiteltelenítik azt. Rendkívül visszatetsző, hogy keményen megítélnek másokat valamilyen vétkük miatt, miközben a saját bűneiket nem képesek és nem is akarják meglátni. És így nagyon kényelmes, önelégült ”hívő” életet lehet élni. Hiszen vannak dolgok, amikben valóban példamutató az életük, de az ő életük sem hibátlan, az ítélkezésük viszont brutális, kemény, irgalmatlan.

Sajnos azon kívül, hogy az ilyen életek sok fájdalmat, kárt okoznak másoknak, végül Isten előtt is haszontalanok. Pál pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten nem gyönyörködik az ilyen életekben és az Úrtól való elsodródást eredményezhet, hiszen az önelégültségben már egyre kevésbé érzi az ember, hogy rászorul a kegyelemre.

Vigyázzunk tehát, ne essünk a Sátán kísértésébe, hanem legyen mindig előttünk Krisztus áldozata és emlékeztessen arra, hogy kegyelemre szoruló emberek vagyunk.

Imádság

Urunk, kérünk, ne engedd, hogy a saját igazságunk, mércénk felülmúlja a Te igazságodat. Ámen.