„Az igaz ember pedig hitből fog élni.” (17)

Luther Márton számára a Bibliát olvasva ennél az igénél lett világos, hogy Isten nem szenvedést, önostorozást, a bűnei jóvátételét várja tőle az üdvösségért cserébe, hanem hitet. Hitet Krisztusban.

Annyira egyszerűnek tűnik hinni, legalábbis ahogy kimondjuk. Sok ember számára könnyű is, mert nem hitük, hanem hiedelmük van. A hiedelem valami transzcendens(nek tűnő) dolog, amiről emberek úgy gondolják, hogy befolyásolja az életüket. Ilyenek a babonák, a homályos elképzelések Istenről, a hit bármiben, ami elég különleges, izgalmas. - Másoknak pedig a hit ostobaság.

De mi a hit? A konfirmandusok erre a kérdésre úgy felelnek: „Az igaz hit az Isten kijelentését igaznak tartó ismeret és iránta való szívbéli bizalom” Azaz először kell hozzá egy biztos ismeret. A hit alapja tehát nem valami homályos sejtelem, vélekedés, hanem biztos ismeret, aminek a Szentírás az alapja. A Biblia ismerete nélkül a keresztyén ember a sejtések birodalmában kóvályog. Ad neki némi fogódzót, amit az istentiszteleteken hall, de könnyű összezavarni, megvezetni keresztyénnek tűnő hamis dolgokkal.

Az igaz hit másik alapja pedig a Szentírás alapján megismert Isten (Aki Jézus Krisztusban jelentette ki magát) iránt való bizalom. A bizalom azt jelenti, hogy rábízom magam arra az Istenre, Akit nem látok, de megtapasztalok. Ez bizony hitkérdés, ami a mindennapi életben is megnyilvánul, hiszen ha bízom az Úrban, akkor lemondok olyan dolgokról, amik egyébként vonzónak tűnnek, de az Úr bűnnek tart. Mert ismerem Őt, mert megváltott engem.

A hit lényege, alapja tehát Krisztus szabadítása. Annak a megértése, megtapasztalása, hogy bűnös vagyok, képtelen vagyok jóvá tenni vétkeimet. Isten a Fiát, Krisztust adta értem, Akinek az áldozatát elfogadva kapok bűnbocsánatot. És látva Krisztus áldozatát, hálássá válok és nem akarom megbántani Őt, ezért cselekszem, amit Ő kér. Az iránta való hála kötelez el arra, hogy Őneki éljek. És valójában ezáltal válok igazán szabaddá. Ahogyan Luther is ezzel vált szabaddá, ott tudta hagyni a szerzetességet, abbahagyta önmaga (szó szerinti) ostorozását, megnősült és boldog életet élt, Isten dicsőségére. Ezt kapja mindenki, aki hitből él…

Imádság

Urunk, hálásak vagyunk megváltó szeretetedért, amellyel a mennyei dicsőséget otthagyva eljöttél ebbe a világba, hogy megváltsd életünket a jogos büntetéstől a kárhozattól. Vágyunk Veled teljes, hitből való életet élni. Ámen.