„Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek” (25-26)

Amikor egy Isten felé nyitó emberrel beszélek, aki értelmesen gondolkodik, de sok minden más felé is nyitott a világban (vallások, eszmék stb.) és olyan fontos kérdések kerülnek elő, hogy mi a jó és mi a rossz, mi ad az életben fogódzót, akkor elő szoktam venni egy papírlapot és rárajzolok egy pontot. Meg szoktam kérdezni, hogy ez a pont itt nagyot vagy kicsit jelent? Sokra vagy kevésre utal? Erre azt szokták mondani: így nem lehet megmondani. Ez önmagában nem jelent semmit. Csak akkor van jelentése, ha van mihez viszonyítani. Ha van egy koordinátarendszer, amibe bele van helyezve.

Pál a mai igében pont arról beszél, ami a mai kor nagy átka: az ember függetleníteni akarja magát Istentől, de ezzel elvész a viszonyítás alapja is. Minden viszonylagossá lesz. Az igazság, a jó és a rossz, a helyes és helytelen, a sok és kevés: minden. Ennek vagyunk tanúi akkor is, amikor talán kifelé megy a világ abból az őrületből, hogy hányféle nem létezik a világban, hogy lehetünk férfi létünkre nők és viszont, hogy van semleges nemű és mindenféle ember, ki minek gondolja magát.

Az Isten nélküli élet ide torkollik. Elvész a viszonyítás, az alap, és az ember teljesen kiszolgáltatottá válik a bűneinek, a Sátánnak. Az őrület kezd tombolni, mert azt hiszi az ember, hogy az igazi szabadság a korlátlanságot jelenti, pedig épp ellenkezőleg: káoszhoz vezet. Ki lehet Istent zárni az életünkből, de a teljes őrülethez fog vezetni. Aminek a vége szükségszerűen megtérés (ahogy ez érzékelhető is már nyugaton a fiatalok között), mert lehetetlen abban létezni hosszú távon. Csak minél tovább tart az őrület, a rendetlenség, annál nagyobb árat fizetünk érte.

Ez nem csak a nagy társadalmi változásokra igaz, hanem a családi- és egyéni életünkre is. Kaotikus családi életek, tönkrement gyermekek a szomorú tanúi az Isten nélküli élet átkának.

A mi személyes felelősségünk önmagunkért van elsősorban és a családunkért. De mindenki elsősorban önmagáért felelős. A saját életén át tud mindenki hatást gyakorolni a környezetére.

Pál mai szavai rendkívül mellbevágók, ugyanakkor megdöbbentően aktuálisak is. Kívánom, hogy rázzon meg minél többeket, hogy akarjanak elfordulni a káosztól az Isten által adott rend stabilitása, békessége, megtartó ereje felé. Legyen az Úr igéje, akarata az a koordinátarendszer, amiben az életünknek értéke, célja, értelme van.

Imádság

Urunk, kérünk adj kimenekedést a káoszból, amit naponta a hírekben hallunk. Különösen kérünk, hogy adj kimenekedést, ha az életünk, a családunk, a kisebb közösségeink is ilyen szétesett állapotban vannak. A Te kegyelmedbe ajánljuk magunkat. Ámen.