„De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.” Lukács (42)

Az elénk kerülő bibliai történetek sokszor azért különlegesek, de veszélyesek is, mert nem engedik, hogy úgy figyeljünk rájuk, mintha egy karosszékben kényelmesen hátradőlve hallgatnánk valamit. Bár a Lukács evangéliumából felolvasott történetet hallva először talán még ringathatjuk magunkat ebbe a tévhitbe. Hiszen olyan történettel van dolgunk, amellyel nem először találkozunk, sőt, mondhatjuk, hogy ismerős is számunkra. Jóleső érzéssel hallgatnánk az ismert mondatokat, melyek nyomán megjelennek előttünk a történet képei, jelenetei. Ami ismerős, az sokszor úgy hat ránk, hogy nem felkelti a figyelmünket, hanem inkább altatja, és közben ott motoszkál a gondolataink között a kérdés: de hát nem először hallom ezt az igét, mi újat mondhatna még nekem, mi az, ami igazán felkelthetné még az érdeklődésemet? Miközben ezek a gondolatok és érzések forognak bennünk, egyre közelebb érezzük magunkat mindahhoz, amiről hallunk. Az igazi meglepetés azonban akkor ér bennünket, amikor a köztünk lévő távolság mintha teljesen eltűnni látszana, egyszer csak mintha ott lennénk a történetben, mert az a helyzet, amiben Mártát és Máriát látjuk, bennünket is állásfoglalásra késztet. Mintha nekünk is döntenünk kellene a két testvér között. Véleményt kellene ugyani mondanunk arról, hogy kivel értünk inkább egyet. Melyikük magatartása elfogathatóbb, számunkra? Márta is ezzel az igénnyel érkezik Jézushoz. Döntsön kettejük között. Mintha mindig, minden helyzetben csak egyikük magatartása lehetne kizárólagosan jó. Mintha lehetne egy teljes életen át csak az egyiket vagy másikat tenni. Lehetne mindig tevékenyen, szolgálatra készen élni, vagy mindig csak leülve hallgatni. Jézus aztán világossá teszi, hogy dönteni nem neki kell. A döntés helyzet Mária és Márta előtt van. Mindig, újra és újra. A helyzettől, az időponttól függ, hogy melyiket választjuk. Ez szabadságunkban áll. És azt is jelenti, hogy egy-egy rész lesz ilyenkor az övék, amelyek önmagukban még nem a teljességet adják. a teljesség a részekből áll össze. Abból, hogy felismerik, mikor minek van itt az ideje, döntenek, és annak megfelelően cselekednek. Ehhez bölcsesség kell. Nekünk is. Kérjük Hát!

Imádkozzunk: Tedd késszé a szívünket arra, amit az apostol le mert írni: a Krisztus gazdagságáért mindent kárnak és szemétnek ítélek. Add nekünk a te gazdagságodat, hogy tudjunk gazdagítani másokat is. Ámen.