„Jézus tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.” (23)

A mai rész Jézus Atyjához való viszonyulását szemlélteti. Ezzel mintegy tükröt állítva nekünk, hogy milyen legyen a mi személyes, bensőséges kapcsolatunk a mennyei Atyánkhoz, aki az ember barátja és bizalmasa is egyben. Gondoljunk csak vissza a gyermekvárás időszakára, amikor megpróbáltunk a lehető legjobban felkészülni a gyermek érkezésére, a gyermek nevelésére, hogy jól megalapozzuk a gyermek jövőjét. Miután megszületik a gyermek, boldogan tudatjuk az örömhírt a környezetünkkel. a születés pillanatától igyekszünk szülőként mindent megtenni, hogy jó irányba, jó mederbe kerüljön a gyermek élete. ennek sikerét majd a felnőtté vált gyermek viszonyulása tükrözi leginkább, amikor rádöbben a szülő vezérelvére. Isten és az Ő egyszülött Fia között is megtalálható ez a fokozatosság. Isten Jézus születését megjövendöli az angyal által Máriának és Józsefnek, meghatározza a fiú jövetelének célját, küldetését, felkészíti őket a gyermek érkezésére. Jézus születéséről értesülnek a beavatottak, s Jézus keresztségét követően a Jordán partján maga az Atya tesz bizonyságot Fia kilétéről a sokaság előtt. Majdan a megdicsőülés hegyén Isten a tanítványok számára ismételten bizonyságot tesz egyszülött Fiáról, Jézus Krisztusról. Ezt kővetően a mai felolvasott részben immár Jézus foglalja össze küldetésének célját. annak sikerét és sikertelenségét, és magasztalja az Atyát, aki mindent oly szépen intézett, megtervezett. Miért? Mert a tanítványok kiküldése után Jézus a misszió folyamán egy új tapasztalatnak és bizonyosságnak jut a birtokba. Az egyszerű halászok és munkások, akik befogadták üzenetét, immár mások számára is továbbadják, míg a bölcsek és értelmesek előtt mindez rejtve maradt. Az Atya átadott a Fiúnak mindent. Pontosan meghatározta az ő küldetésének földi létének célját. A Fiú engedelmességének köszönhetően mindezt elfogadta, sőt életének a legkritikusabb pillanataiban is átengedte a döntés jogát, az Atyának. A Mester küldetését, szenvedését többször is megjövendölte hallgatóságának, tanítványainak, ám nem mindenki értette meg, nem mindenki fogadta be. Miért? Mert az emberekben nem volt meg a gyermeki lelkület. Nem tudták felismerni Isten vezetését, irányítását, gondoskodását. Ebből kővetkezően nem tudtak elindulni az engedelmesség útján. Jézus Kijelentése ezért kemény figyelmeztetetés számunkra, hogy legyen meg bennünk a gyermeki lelkület, mely révén el tudjuk fogadni Isten ajándékát, Jézus értünk hozott legnagyobb áldozatát ingyen kegyelemből, ugyanakkor irányítását és vezetését is. Így, az engedelmesség útján elindulva mi is részesülhetünk Isten akaratának a megértésében és látásában. Ámen.

Imádkozzunk: Örökkévaló, felséges Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, Segíts abban, hogy komolyan vegyük a mi keresztyéni megbízatásunkat, szent akaratod keresését, cselekvését, Krisztus szeretetének, igazságának gyakorlását. Hadd induljunk el tőle, járjunk vele és érkezzünk mindig őhozzá! Ámen