„…ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (20)

Krisztustól kapott küldetéssel indulni, mindig hozzá térni, érkezni vissza - ez lehet ennek az évnek, de egész életünknek is a programja. Nem magánmegbízatás ez, hanem közösségi. Együtt kell és lehet nekünk azt áldást közvetítő módon teljesíteni. Ma, amikor küszöbön áll az emberiség egyik nagy reménye, hogy talál a messzeségben, a távolban egy bolygót, melyen élet létezik, nagyon szükséges, hogy hirdessük Jézus tanítását. Mert a nagy távolságok meghódításával szemben a legkisebb távolságok a földön nincsenek áthidalva. Szülők, gyermekek, házastársak, testvérek, el tudok-e számolni a másik szívével, akit Isten szeretettel bízott rátok? Lehet-e bizonyságotok az, hogy nincs többé megbocsáthatatlan, azt is kell szeretni, aki szerethetetlen arcával fordul felénk. Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel számolt be tapasztalatairól. Pedig nem üdülés volt az a néhány nap vagy hét, hanem kemény szolgálat, sok nélkülözéssel, visszautasítással, mégis ragyog az arcuk, mégis repes a szívük, mert Krisztus szeretetét tudták vinni, Isten kegyelmét tudták felkínálni másoknak. „A te nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk.” Még azok is meghátráltak, kitértek, elmenekültek előlünk… Nekünk nem meghátrálni, kitérni, elmenekülni kell a Jézus nevére, hanem hozzá fordulni, hozzá térni, megnyitni a szívünket előtte. Átélni azt, hogy milyen csodálatos és dicsőséges név a Jézusé. Milyen felemelő, erőt adó az ő drága nevében felismerni isteni személyét, végtelen szeretetét! Nagy hálaadás tehát, még az indulásnál is nagyobb a 72 tanítvány megérkezése, Nevünk tisztaságért, becsületünk megtartásáért, mégsem munkánk elvégzésével tettük a legtöbbet. Csak haszontalan és rest szolgák maradunk, akik csak azt tették, amit parancsoltak nekik. A nevünk a mennyben felírva válik egészen a nevünkké. Vajon korunkban egyedül maradhat-e az a Jézus, aki a 72 tanítványt elküldte? Te egyedül hagyod-e? Térj vissza hozzá még ma!

Imádkozzunk: Hálát adunk neked Jézus Krisztus, hogy az ige által vezetni akarsz bennünket, hogy ezeknek is örüljünk, de elsősorban annak, hogy nevünket felírtad az élet könyvébe. Kérünk, nap, mint nap emlékeztess bennünket erre, s Lelked munkálja bennünk, hogy ennek újból és újból örülhessünk. Ámen.