A megajándékozott ember felelőssége az üdvösségben

„... ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által..” (1.)

Isten hatalma és kegyelme tesz bennünket megajándékozottakká a hitben - ugyanabban a drága hitben (1,1.v.) Ebben a felelősségben osztozni a kegyelem dicsérete. Semmivel sem pótolható ajándéka ez Istennek, mindannyian ugyanarra a hitre van elhívásunk: a Jézus Krisztusban nekünk adott üdvözítő (igaz) hitre (Heidelbergi Káté 21. kérdés-felelet). Erre nézve van közösségünk Krisztussal, egymással, de még Péter apostollal is.

Isten kegyelme és békessége (1, 2.v.) az Atyaisten jóindulatát és Krisztusban egyszer és mindenkorra megszerzett békességét teszi nyilvánvalóvá.

Megajándékozottak vagyunk. Isten ereje ajándékozott meg bennünket azzal, hogy megismerhessük Őt, higgyünk Őbenne: így életre, üdvösségre jussunk. Ez mindenestől a kegyelem (1–3).

Péter apostol szavaiból következik, hogy a hitben élő ember felelős azért, amit Istentől kapott. Felelősséget jelent Isten megismerésében történő előrehaladásunk, mert ahogyan átérezzük Isten felénkfordulását, Krisztusban nekünk adott szeretetét, úgy növekedhet bennünk a jó is. A hitben felelős ember így lehet hiteles ember, akin látszik, hogy Isten dicsőségére éli életét. A felelős embert bántja a világ romlottsága: nem menekül ki abból; nem köt alkut azzal; nem is játssza el, hogy ő mindenben tökéletes; hanem a világban szolgálva hirdeti és éli a Krisztust.

Isten bennünk munkálkodó hatalmának és kegyelmének látható gyümölcsei vannak. Ezek azok az erények, amelyekről az apostol beszél a következő versekben, majd úgy összegzi mondanivalóját: igyekezzünk ezekre! Ez az igyekezet is Isten kegyelmi ajándéka, amelynek áldott gyümölcsei vannak, és amely ott munkál láthatóan Jézus Krisztus gyülekezetének, Isten választottjainak életében, minden területen (8–11). Nem azért igyekszem, hogy üdvözüljek, hanem azért, mert üdvözültem (11). – Ezzel ajándékozott meg bennünket Isten Jézus Krisztusban, a mi Urunkban és Megváltónkban.