„Azok pedig azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban hosszas várakozás után azt látták, hogy nem történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten.” (6.)

Mi emberek így működünk. Sajnos. Inkább a végletek, mintsem az árnyalásnak a milliónyi lehetőségei. Amikor Pál kezéről egy kígyó csüng le (a szigetlakók feltételezése az, hogy meg is harapta) akkor a látható jelek alapján minimum gyilkos, mert ha már Diké istennő - aki az ő rendszerükben a bosszúállásért is felel – nem tudta vízbe fojtani, most egy kígyóval biztosan lapátra teszi az öreget. Azt senki sem feltételezi, hogy adott egy fickó, aki elmegy tűzifáért, és egy kígyó, amit összefogott a köteg rőzsével esetleg megtámadja, az nem logikus, nem beleilleszthető a világképükbe. Pál lerázza magáról a kígyót, ezek meg számolnak visszafele, hogy mikor kezd majd dagadni a keze, a lába, a nyaka, mikor vörösödik, mikor habzik majd fel a szája, esik össze remegve. De Pál apostol köszöni szépen jól van, ha puffad, az is csak a rögtönzött vendéglátói vacsorától lehet. Amikor órák telnek el és Pálnak semmi baja, íme fordul a megítélés iránya, s a gyilkosból igen hamar isten lesz, mert hát kicsoda élhetne túl egy kígyómarást, amibe bele kellett volna halljon, mint minden normális ember?! Azt megint nem pörgetik végig, hogy mi van, ha meg sem harapta, vagy mi van, ha ők tévednek és nem minden az, mint aminek látszik. Nagyon hamar vagyunk képesek váltani, gyilkosból szentet, szentből gyilkost csinálva, címkézünk, kategorizálunk, ahelyett, hogy engednénk a dolgokat és az embereket csak „úgy” működni. Idő kell a tisztán látáshoz, az emberek és a helyzetek megítéléséhez, nem mindig segítség, ha csak a saját kis rendszereink szerint tekintünk egymásra, néha teret kell engedni az Istennek is arra, hogy formálja a kategóriáinkat, a megfigyeléseinket és elvezessen minket a teljesebb kép és történet megértéséhez. Ahol már nemcsak a saját narratíváinkat látjuk bele mások történetébe, hanem talán képesek leszünk az Isten nagy történetében értelmezni mindent és mindenkit is.