"De egyszer olyan álmot láttam, amely megrettentett; megrémítettek azok az álomképek, amelyeket fekhelyemen láttam." Dán4,2

Nabukodonozor király abban a kiváltságban részesült, hogy kora egyik leghatalmasabb birodalmának királya legyen. Az ókori világ hét csodája közül kettő az ő vívmánya volt ! Mindkettőt a fővárosában építtette: a függőkerteket és a város falait. Az eddigiekben úgy ismerhettük meg, mint egy betegesen büszke uralkodót, akit Isten álmában többször is megszólít, de ép az önteltsége nem engedi, hogy igazán meghajoljon Isten előtt.

Természetesen nincs semmi rossz a jól végzett munkával kapcsolatos elégedettség érzésével. De Nabukodonozor öntelt volt, és nem gondolt Istenre, aki a pozícióját adta neki, vagy lehetővé tett mindent, amit elért. Teljesen önmagát imádta. Érdekes módon még Babilonban is megértették, hogy a büszkeség rossz dolog és ostobaság. A trónra lépéskor a szertartás részeként elhangzott, hogy isten (Marduk) neki adta trónját, gazdagságát és hatalmát. Apja, az első Nabukodonozor úgy ábrázolta magát egy emlékművön, mint a „senki fiát”. Ám a király minderről megfeledkezett. Isten most újra figyelmeztette egy álom által.

Mit jelent büszkének lenni? A büszkeség veszélyes és sértő Istenre nézve, mert a büszke egyén nem látja Istenre utaltságát, és Isten nem tudja megadni az embernek azt a segítséget és gyógyulást, amelyre az életében égetően szüksége van. Könnyű elolvasni Nabukodonozor történetét és azt feltételezni, hogy ez soha nem történhet meg velünk. De senki sem mentes a büszkeségtől. A büszkeség olyasvalami, amit megvetünk, ha látjuk vagy halljuk másokban. Mindazonáltal mindenki büszke, és mindenki gyakorlatilag minden nap bizonyságát adja ennek valamilyen módon. Azt mondjuk, hogy ismerjük Istent, de úgy élünk, mintha nem lenne szükségünk rá? Sok tekintetben nagyon hasonlítunk Nabukodonozorra.

A büszke ember hogyan fogadhatja be az evangélium igazságát: az ember bűnbeesését, tehetetlenségét és reménytelenségét Jézus Krisztustól nélkül? Hogyan léphet a büszke szív Jézus Krisztus keresztje alá? Mit mond a Szentírás? „ Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten!” [Zsoltárok 10:4]

Emlékezzünk arra, hogy a Királyok Királya, akinek minden joga meg volt dicsőíteni önmagát és tetteit, megalázta magát. Nagyon nagy utat tett meg lefelé értünk és a mi üdvösségünkért! Hajlandó volt elrejteni istenségét. Hajlandó volt arra, hogy az emberek sokkal, de sokkal kisebbnek gondolják, mint amilyen valójában. Az alázat – ami az élő Isten előtti teremtmény és bűnös helyének valódi megértése – szép dolog, csodálatos dolog, éltető dolog. Az alázatos készít helyet szívében Istennek

Isten kegyelmes, ezért szól álmában, nem akarja, hogy e pogány király elvesszen.

Isten szól hozzád is. Figyelsz az Ő hangjára? Kopogtat szíved ajtaján, mondván: „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat és kinyitja az ajtót, bemegyek hozzá, és vele vacsorázom, és ő velem." (Jelenések 3:20)

Megengeded, hogy bejöjjön?