Napi lelki táplálék

Dániel 2,24-49

Napi Ige – Barna Sándor

A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.

„De van Isten az égben, aki a titkokat föltárja” Dániel 2,28


Dániel és három társának kitartó, hitből fakadó imádsága nem volt hiábavaló. Isten kinyilatkoztatta neki a király nyugtalanító álmát.

Dániel megmarad az Úr gyermekének és nem felejti el, hogy amit tud, azt Tőle kapta. Így a király előtt nem a bölcsességét, kiválóságát emeli ki, hanem Istenre mutat. Már imádságában és az uralkodó előtt is Istent dicsőíti, mert a megalkuvást nem ismerő hívő mindig ilyen. Egy pillanatra sem akarja elvenni a dicsőséget Istentől. A Biblia azt mondja, Isten megtartja magának a dicsőséget. Erre azt mondhatod, ez nem igazságos, ha én próbálok dicsőséget szerezni magamnak, az önzés, nagyravágyás, de ha Isten teszi ezt, akkor az tulajdonképpen a keresztyénség? Ez így van. Azért mert Jézus nevében üdvözülünk és Isten féltve őrzi a, dicsőségét, mert mi az Ő neve által üdvözülhetünk. Ezért akarja az Úr hogy az Ő neve dicsőüljön- ez gyönyörűséges dolog. Miért nem adja másnak dicsőségét? - most már tudod.

„De van Isten az égben, aki a titkokat föltárja” (28). Saját magunk számára is bizonyságtétel és segítség lehet, amikor ki tudjuk mondani a nehéz időszakokban: De van Isten. Másrészt hatalmas bizonyságtétel egy olyan uralkodó előtt, aki önmagát is istennek tartja. Ennek a megvallására szükség van ma is, hiszen sokaknak már ez nagy üzenet. Sok ember nem hisz az élő Istenben, egy ilyen határozott bizonyságtétel sokat jelent.

Az álmában egy hatalmas szobrot látott a király, amely különféle birodalmakat jelent, Királyságokról szól, az emberi birodalmakról, amelyek felemelkednek és elbuknak, és egy örökkévaló királyságról, amely felemelkedik és soha nem esik el, Jézus Krisztus királyságáról.

A szobor, ahogy felülről lefelé halad, anyagát illetően az értékesebből a kevésbé értékesbe, de gyengéből keményebbé válik. Nabukadonozor után is lesznek birodalmak, utána is lesz élet. Azonban nem a töretlen fejlődés az ember útja, hanem mindig minőség csökkenés következik. Hanyatló történelem, nem evolúció hanem devolúció. Azonban jön egy új, soha el nem múló birodalom, amely legyőzi a többit és örökké fennáll. Ez a birodalom pedig nem más, mint az Isten országa. Bárhogy törnek-zúznak, keverednek és összeolvadnak a népek, Isten országa megmarad örökké. Kiderül a birodalom, a politika valósága. Minden hódít, növekszik, Isten ellen tör, magát dicsőíti, de nem áll meg, eljön az Istentől való királyság, amiért imádkozunk is, áthatja az emberek életét. Valószínű, hogy ennek élményéből is fakad majd az a bátorság, amivel a tüzes kemencét és az oroszlánok vermét is vállalják. Ők egy olyan királysághoz kötötték életüket, amely nem múlik el, egy olyan kősziklához, amely védelem mindenkor.