Napi lelki táplálék

Dán 3,1–25

Napi Ige – Barna Sándor

A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.

"Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés." Dán 3,25


Nabukodonozor álma az egymást követő birodalmakról Dániel 2. fejezetében és a szobor, amelyet a 3. fejezetben készített, összefügg. Úgy tűnik, hogy Nabukodonozor az egész szobrot aranyból alkotta szándékosan, hogy ezzel azt sugallja, hogy uralma és tekintélye örökké tart, ami egyenesen ellenkezik Isten kinyilatkoztatott tervével.

Azt tervezte, hogy ezt a szobrot hűségpróbaként használta fel. Olyan zsarnok volt, akit a büszkesége vezérelt, megkövetelte tisztviselőitől, hogy imádják a képet. Aki nem imádta, azt azonnal az égő, tüzes kemencébe kellett vetni

Sadrak, Mésak és Abéd-Negó számára, ez is a mindenható Istenhez való hűség próbája volt. A három barát részt vett a szertartáson, de nem borultak le az említett szobor elé. Míg mindenki más térdre borult arccal, a három zsidó ifjú állva maradt, mert a mindenható Isten iránti hűségük meghaladta Nabukodonozor, a zsarnok király iránti hűségüket.

Az egyetlen ok, amiért a három ifjú a hit hősei között szerepel, az az, hogy néhány nagy döntést hoztak. Nem hallunk sok dologról, amit tettek. Két dolog miatt emlékezünk rájuk: az egyik, hogy nem akartak enni a királyi ételből, mert ellenkezett a lelkiismeretükkel, és a második, mert nem voltak hajlandók meghajolni Nabukodonozor arany képmása előtt. Szembe mentek a tömeggel. Megtartottak egy mércét, amely szerint élnünk kell.

Életünkben kapunk néhány meghatározó pillanatot, amelyek hatására vagy a homályba olvadunk, vagy Isten mások számára világító fiaivá leszünk.

Mely területeken kell másnak lennem, mint az embereknek körülöttem?

Szeretném, ha megértenénk ezeknek a döntéseknek a természetét, hogy milyen út vezet el a nagy döntésekhez. Azok a kis döntések, amelyeket most hozunk, nagyban befolyásolják azokat a nagy döntéseket, amelyeket később meghozunk. Hogyan várhatjuk el magunktól, hogy helyes döntést hozzunk, amikor az is számít, ha nem hozzuk meg a megfelelő döntéseket a döntés felé vezető úton? A példázat béli tékozló fiút rossz döntések sorozata vezette el a disznók vályújához, ahol remény nélkül találta magát.

Ha Sadrak, Mésak és Abéd-Negó az első alkalommal csak megkóstolta volna a finom, de tisztátalan ételeket, amelyekkel nem mellesleg hitüktől, Istenüktől akarták elválasztani őket és azt mondák volna: ez csak hús, vagy mi baj lehet ebből? Isten biztosan nem haragszik meg. Akkor mikor eljött az ideje, hogy meghajoljanak a bálvány előtt, azt gondolhatták volna. eggyel több vagy kevesebb bűn, nem számít.

Bizonyára mindannyian tapasztaltuk már azt, amikor a világ, nyomást gyakorol ránk és sodor magával. Meg kell hoznunk bizonyos döntéseket, ahogyan Isten elhívott minket, hogy tiszta életet éljünk egy bukott világban. Akkor az ő szava a mércénk a döntések meghozatalában. Végül a döntéseink tükrözik Istennel való kapcsolatunk állapotát.

Ha az előtted álló nagy döntésekre gondolsz, kezdj el gondolkodni azokon a kis döntéseken, amelyek minden egyes nap előtted állnak.