"Mert igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél, tetteid mind igazak, útjaid egyenesek, és minden ítéleted igazságos." Dán 3,27

Dániel harmadik fejezetében néhány ember hihetetlen elszántságát látjuk, akik szívükben elhatározták, hogy nem szennyezik be magukat. A babiloni király magát imádtatja, diktatúrát vezet be, mindenkinek megparancsolja, hogy boruljanak le az aranyszobor előtt. A hatalom egyre betegebbé teszi, csak magát látja, mindennek róla kell szólni, a neve mindenhol szerepel, nélküle semmi sem történhet. És ha ő nem lenne, megállna az élet. Jó végiggondolni, hol is tartunk, nem jutottunk-e mi is az önimádat mélységeibe. Jó meglátni: nem körülöttem forog az élet, nem én vagyok a középpont, hanem Isten.

Az egyik oldalon a király, aki mohón az egész földet szeretné megragadni, a másik oldalon három hős, akik mindent elengednek, hogy belekapaszkodjanak abba, akit nem veszíthetnek el. Mindig lenyűgöz ez a bizalom „meg tud menteni, de ha nem tenné is…” Tiszteletben tartani Isten szuverenitását, komolyan imádkozni: legyen meg a Te akaratod. Vállalják az Urat, akkor is, ha baj, szenvedés éri őket, és veszélybe kerül az életük. De ha nem tenné is…- ez számunkra is lényeges bizonyságtétel. Akkor is hiszek, bízom Benne, ha nem gyógyulok meg, ha nem szűnik meg a rossz körülmény.

Néha az Úr úgy védi népét, hogy teljesen eltávolítja a veszélyt; máskor, mint itt, a veszély közepette védi meg őket. A Gondviselésnek ezer kulcsa van, hogy ezer különféle ajtót nyisson meg az övéi megszabadítására.

Sadrak, Mésak és Abéd-Negó számára a kemencében is folytatódott, amit előtte megéltek. Ők ott is az Úrral voltak. Ez a lényeg, mindig legyek Vele, és Ő nem hagy magamra. Ha Vele megyek, akkor a nehéz, életpróbáló helyzetekben is tapasztalni fogom, hogy az Úr ott van. Ézsaiásnak is azt ígérte, „ha tűzön mész át, én veled vagyok”. Ennél több nem kell.

Miután élve kikerültek a kemencéből, a király tett bizonyságot Isten hatalmáról. Kiemelte a három ember hitét és Istenhez való hűségét, azt, hogy vállalták az Úrért még a veszélyt is. Van-e életünknek ilyen bizonyságtétele? Látják-e, hogy az Úrért szembe merünk szállni a világ akaratával, merjük vállalni Isten törvényét, a Biblia szavait? Bátor kiállásra sajnos ma is van lehetőség, mert a világ ma is diktál és szankcionál, ahogy egykor a babiloni király. Többek között arra a nyugati tanáremberre gondolok, aki hitéből fakadóan nem volt hajlandó lányként szólítani fiú tanulóját és emiatt kirúgtak állásából.

Nabukonodozor még mindig nem igazán ismerte fel Isten lényét, még mindig nem tudja, hogy az Úrnak mások a módszerei. Ő nem erőlteti magát senkire, hanem egyesével győz meg minket. A király legbelül maradt, aki volt eddig, a szobrot erőltette másokra, most a három ifjú Istenét. Módszere ugyanaz maradt, mint korábban. Bizony a keresztyén egyház is többször beleesett ebbe a hibába, másokra kényszerítette a hitét. Van, amit nem lehet erőltetni. Soha ne lépjünk a kényszer, az erőltetés útjára, hanem engedjük, hogy az Ige szava és bizonyságtételünk győzzön meg másokat a Szentlélek segítségével.