„A vezéreket felakasztották, a vének személyét sem becsülték.”

JerSir5

Jeruzsálem és Júda népe siránkozik Jeruzsálem megszentségtelenítése miatt. Isten elhagyta a templomot. Többé nem áldja meg őket jelenlétével, sőt még védelem ígéreteivel sem. Babilon meggyilkolta és feldúlta a várost, miközben embereket is fogságba ejtett. Isten népe a porban van, és kétségbeesésben hever. Babilon megszégyeníti az asszonyokat a városokban, vagyis a vérvonal felszámolásával a jövőt is elveszik. Akiket otthagytak, nem tudnak elmenekülni, és nem találnak maguknak élelmet. Fáradtak és kétségbeesettek. Miközben az általuk átélt fájdalomra gondolok, olyan országokra gondolok, amelyeket háború sújt. Alapvető dolgok hiányoznak, a kenyér ára a csillagokban. Amikor egy gazdaságot lerombolnak, az emberek gyakorlatilag ellehetetlenülnek. Isten látja? Nos, igen. De együttérzéssel fog válaszolni? - „Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!”

A költő Jeruzsálemről alkotott nyomasztó képe közepette a 7. versben kijelenti „Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét”. Valójában nem azt mondja, hogy: „Ártatlanok vagyunk, és fizetünk őseink bűneiért.” Úgy gondolom, hogy ez az utalás inkább rávilágít arra a tényre, hogy a bűn nemzedékek óta tart, és folytatódik. A jelenlegi generáció valóban viseli a büntetés teljes súlyát sok nemzedék bűneiért, de nem valaki más bűnének ártatlan áldozataként. Isten ítéletének fejszéje lesújtott, ép az ő idejükben. Ez bizonyos szempontból igazságtalannak tűnhet. De egy másik szemszögből nézve – különösen a próféta figyelmeztetése után – ez Isten türelmének és kegyelmének figyelemre méltó bizonyítéka, hogy a fejsze nem sokkal korábban sújtott le.

A bűn nem játék, következménye van. Gyakran generációkon átívelő következménye. Ha mi felelőtlenül élünk, eltöröljük Isten törvényeit, lehet, hogy csak az utánunk következő nemzedék fogja igazán megtapasztalni ennek a mélységeit. Ma talán még nem látunk egy-egy tettünkben semmi rosszat, de gyermekeink majd nyögik bűnös életünk hatásait. Mi örülünk a jólétnek, fogyasztunk is korlátlanul, feléljük nemcsak a mai napit, hanem a következő évtizedekre valót is, de a mai fogyasztás nyomán fellépő hiánnyal gyermekeinknek kell majd szembenézniük. Azonban lehet ma is felelősen gondolkodni és élni.

Jeruzsálem elesett. De mi a helyzet Jeruzsálem Istenével? Jeruzsálem pusztulása nem vetette le a trónról Istent. Isten mindig Isten! Emlékezz erre! Amikor a megpróbáltatások elborítanak, Isten soha nem szűnik meg Isten lenni. Mindig Ő lesz az egyetlen reményünk – Akihez imádkozhatunk, és aki meghallgat. Tehát ezeknek a jeruzsálemi embereknek volt alázatuk bevallani, hogy Isten uralma soha nem függ attól, hogy Jeruzsálem létezik-e. Isten tekintélye nem korlátozódik a földre. Isten ereje nem korlátozódik a templomra. És mivel örökké uralkodik, és trónja nemzedékeken át megmarad, Júda népe még siránkozásában is biztos lehet benne, hogy Isten igazságosan jár el az egész földdel – még a babiloniakkal is.

Hozzá fordulhatunk. De te, Uram - legyen szemünk előtt ez a fordulat ma is. Jöhetnek elkeserítő, reménytelennek látszó események, és úgy gondoljuk, innen nincs kiút, és akkor jusson eszünkbe Jeremiás: „De te, Uram!” Nem tudjuk, hogyan tovább, véget értek a lehetőségeink, de te, Uram, trónodon ülsz, uralkodsz, tudsz rajtunk segíteni.