Napi lelki táplálék

Lk 1,39–45

Napi Ige – Orosz István

A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.

„Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” Lk 1,41-42


Kiscsoportos foglakozás. Nem csak a tanórákról ismerjük ezt a fogalmat, hanem gyülekezeti életben is gyakran használjuk, amikor valamilyen különleges érdeklődés vagy szükség összegyűjti az emberek egy részét a nagy egészből. Bibliakör, kátéóra, idősek köre, asszony kör és sorolhatnánk tovább. Az evangéliumban haladva Lukács is bekapcsol bennünket egy kiscsoportos foglalkozásba, mégpedig az első Krisztus központú baba-mama körbe.

Különleges találkozás jön létre. Mária, aki normális esetben még nem lehetne várandós és Erzsébet, aki biológiai túlhaladottság miatt már nem hordozhatna magzatot a méhében- találkoznak és együtt dicsérik az Istent. Egy szűz és egy meddő asszony méhe magzatot hordoz: A Megváltót és az útkészítőt.

A két asszony Isten ügye kapcsán találkozott. S mivel Mária nem pletykálni, feszültséget kelteni és rosszindulatúan másokat bántani ment Erzsébethez, ezért oda Isten az Ő Lelkét adta. Erzsébet felismeri ezáltal magzat formában Krisztust. Mária magasztaló éneket zeng.

Gondolkozz ezen! A mi találkozásaink miért erőtlenek? Akár a rétegalkalmak, akár az úrnapi istentiszteletek sok helyen kiüresedtek és lelketlenek. Nem lehet, hogy csak szokásból vagyunk együtt és nem az Úr ügyében találkozunk? Véletlenül a lelki alkalmaink nem csak fedőnevei valami egészen másnak?

Jézus mondja: ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott leszek köztük. Érzed ezt? Tapasztalod a házasságodban, családodban, gyülekezeted kisebb-nagyobb közösségeiben?

Ahol az emberek nem csak úgy, hanem Isten közbeavatkozásának hatására keresik fel egymást, ott nem marad el a Lélek munkája, az Úr jelenléte. Ott a feltámadott Krisztust felismerik és nagynak látják. Sőt, ott nem tud elhallgatni az Úr dicsérete.

Valójában minket a szükség hoz össze. Van külső és belső is. Külső, ha keresztelő, esketés, temetés, osztály istentisztelet hoz be. Vagy csak tettél egy fogadalmat: ha ez és ez sikerül elmegyek a templomba. S van a belső szükség is, amikor felismered, hogy megváltásra szoruló bűnös vagy és a többi hasonlóval együtt szükséged van az Isten jelenlétére.

Az Úr most megpróbál mindannyiunkat felrázni és arra bátorítani, hogy érezzük először is a vele való találkozás szükségét, majd pedig arra, hogy az Isten dicséretének a vágyával keressem a másik ember közelségét. Tudod, akik ketten vagy hárman Krisztus nevében egybegyűlnek, azokkal ott van az Isten. Jövel Uram Jézus! Ámen

Korábbi napok napi lelki táplálékai