Előző részben számba vettük, mi az, amire a férfiak többsége vágyik. Mivel ismétlés a tudás anyja, nézzük át újra. Bár mindenki sajátos egyéniség, az életerős, egészséges férfiak többsége lényegében három dolgot vár a feleségétől: szeretetet (Jn 13,14; Tit 2,4; Ef 5,2), tiszteletet (Ef 5,33) és szexet (1Móz 1,22; 1 Móz 2,24; Péld 5,18-19). Ha a férj ezt a három dolgot megkapja, akkor boldognak érzi magát a kapcsolatban. Ha a feleség ezeket nem adja meg, de helyette ezernyi más dolgot megtesz, a férj becsapottnak és boldogtalannak érezheti magát, hiszen nem házvezetőnőre van szüksége, hanem FELESÉGRE!
Most nézzük meg azokat a dolgokat, amelyekre a nők vágynak a házasságban. E rövid cikkben lehetetlen mindent számba venni, épp ezért nem a teljesség igényével írok. Nyilván az elkötelezett szeretet, a megbecsülés és a gyönyörteljes szeretkezés a nők számára is fontos, de ha a feleség csak e három dolgot kapja meg a férjétől, akkor jó eséllyel sivárnak fogja érezni a házasságot. Most vegyünk számba, néhány dolgot, amelyre a feleségek vágynak.
A gyermekek nevelésében az édesapa is vállaljon aktív szerepet, hiszen a gyermekeknek nem csak anyai szeretetre van szükségük, hanem az apjuk szeretetére is. Akikkel az édesapa is foglalkozik, általában boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, fegyelmezettebbek, sikeresebbek és eredményesebbek, mint azok, akikkel az apjuk nem törődik. A feleség örül annak, ha a férj foglalkozik a gyermekekkel, és szenved, ha úgy érzi, a párja egyedül hagyta őt a gyermeknevelésben. A feleség számára fontos, hogy a férj is foglalkozzon a gyermekeikkel.
A feleség a tudat alatt vágyik a romantikára, arra, hogy a férje mellett vonzó nőnek érezhesse magát. Érezni akarja a férfi szeretetét és megbecsülését. Vágyik arra, hogy időnként megszabaduljon a mindennapi rutintól, egy kicsit letehesse a családanya, a házvezetőnő szerepét és előléphessen belőle az a lány, akibe a férje annak idején beleszeretett. A feleség számára azok a kalandok a legromantikusabbak, amelyeket a férjével él át életében először, és a szép emlékek úgy épülnek be a lassan tovatűnő közös múltba, hogy közben láthatatlan lélek szálakkal egyre inkább egymáshoz fűzi a szívüket.
A feleség vágyik arra, hogy párjának legyen humora. A jó humorérzék az egyik legfontosabb, amit a nők említeni szoktak, amikor megkérdezik tőlük, milyen férjre vágynak. Az életben jöhetnek nagyon kemény kihívások, próbák, akadályok, pofonok, de ha a férfi az élethelyzeteket humorral tudja kezelni, a nő a körülmények ellenére is boldognak érezheti magát a férje mellett.
Míg a férfiak többsége megelégszik azzal, hogy a párjával szeretik egymást, addig a nők túlnyomó többsége vágyakozik a szerelem érzésére is. Vajon miért néznek a 70-90 éves nénikék szappanoperákat? Hát ezért! Bár kétségtelen tény, hogy az esetek többségében a szerelem idővel elmúlik és átalakul szeretetté, ugyanakkor az is tény, hogy a szerelem elmúlása egyáltalán nem szükségszerű. Rengeteg olyan 60-80 éves párt ismertem, akik hajlott korukban is szerelmesek voltak egymásba. Amikor ezt a cikket írom, a feleségemmel 24 éve vagyunk házasok és 26 éve járunk együtt. Ennek ellenére kettőnk szerelme nem szűnt meg, sőt sokkal jobb, érettebb és bensőségesebb, mint ifjúságunk idején volt. Annak is megvan a módja, hogy miképp lehet megőrizni a szerelmet egy életen át, de e cikk keretei nem teszik lehetővé, hogy ezt bővebben kifejtsem.
A legtöbb feleség örül annak, ha a férjével rendszeresen beszélgetnek, ha a párja megosztja a gondolatait, felmerülő problémáit, terveit és a vágyait is. De időnként az is elég, ha a férfi figyelmesen meghallgatja a nőt. Fontos, hogy ilyenkor a férj legyen türelmes, megértő, együttérző és eszébe ne jusson megoldási javaslatokkal előállni, mert a feleségnek nem erre van szüksége. A legkevésbé sem a férfi problémamegoldó tanácsaira vágyik, és nem csak azért beszél, hogy hallassa a hangját. Elsősorban az érzéseit szeretné megosztani élete párjával. Tanácsadás helyett a férj inkább legyen figyelmes, a kellő pillanatban ölelje magához a feleségét és merje kimondani, hogy szereti; bókoljon, kedveskedjen…
Fontos a biztonság, a bizalom, a megbízhatóság, a következetesség. Ez nem csak a fizikai biztonságra vonatkozik, sokkal inkább a lelki biztonságra. A nő arra vágyik, hogy ha bármi kellemetlen történne, és hirtelen sok dolog megváltozna, akkor is számíthasson a férjére. A férfi legyen őszinte, ne játssza meg magát, tegye azt, amit megígért, legyen következetes és kitartó. A következetesség azonban nem azt jelenti, hogy a nő egy unalmas és teljesen kiszámítható férjre vágyna. Fontos, hogy a férfiban legyen romantikus spontaneitás.
A nők többsége szereti, ha a férfinak megvan az egészséges önbizalma, határozott, céltudatos és magabiztos. A feleségek általában örülnek annak, ha a férfinak vannak céljai, amelyeket el akar érni. Az a szenvedély, amivel igyekszik valóra váltani a terveit, az igyekezete, a lelkesedése a feleség szemében férfiassá és ezáltal vonzóvá teszi a férjet. Nem kell világmegváltó nagy tervekre gondolni. Egy kellemes hétvégének, a nyaralásnak, vagy bármilyen közös programnak a megtervezése jó érzéssel tölti el a nőt. Ugyanakkor a „soha nincsen semmi célom, tervem, ötletem, programom…” típusú hozzáállás a tudat alatt kiábrándítóan hathat a feleségre.
A házasság nem egy limitmentes hitelbank, ahonnan egyoldalúan, korlátok nélkül és nonstop kaphatjuk a jobbnál jobb dolgokat! Sok házasságban elkövetik azt a hibát, hogy mindig csak elvárják a másik szeretetét és mindazt a jót, amire vágynak, ugyanakkor a társuk vágyaival nem törődnek. Az ilyen hozzáállás garantált út a váláshoz. Jézus azt mondta, hogy „amint szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is aszerint cselekedjetek velük” (Mt 7,12). A házasságban ez fokozottan igaz. Aki azt akarja, hogy boldog legyen a párja mellett, az tegyen meg mindent azért, hogy a párja boldognak érezze magát a kapcsolatban! Akik e bibliai elv szerint élnek, azoknak jó eséllyel boldog lesz a házasságuk. Az tény, hogy a Jóisten az Ő mennyei bölcsességével és erejével meg akar áldani minden házaspárt. Bízzunk az Ő atyai szeretetében, merjük a házasságunkat letenni az Ő kezébe.
Dérer Zsolt