A jelentős számú módosítás azt eredményezte, hogy kerültek be új §-ok, szűntek is meg és nehezen volt átlátható, tartalmazott hiányosságokat, amely több pontban kétértelmű értelmezésnek adott lehetőséget. Ezzel együtt az új szabályozás korszakváltást is jelent, hiszen bekerültek olyan jogintézmények az Alkotmánytörvénybe, amelyek reményeink szerint a hatékonyabb működést segítik elő, azzal, hogy a lelkiség ne vesszen el, hanem a kettő összhangban legyen.

A cél az volt, hogy a szentírási alapokon nyugvó, a fő struktúrákat megtartó, de a korábbi években tapasztalt pontatlanságokat kijavító olyan Alkotmánytörvényünk legyen, amely áttekinthetőbb, követhetőbb és egyértelműbb.

A hét részből álló Alkotmánytörvény Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 14. fejezet 40. versével kezdődik (Károli Gáspár revideált fordítása): „Mindenek ékesen és jó rendben legyenek”

Az első részben az általános szabályokat helyeztük el. Itt hivatkozunk arra, hogy az Egyház a Szentírás alapján és hitvallásai: az Óegyházi Hitvallások, a Második Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté értelmében egyedüli fejének az Úr Jézus Krisztust ismeri, és magát az egyetemes papság elve, a zsinat-presbiteri elv és a szabad egyház a szabad államban elv alapján kormányozza.

Itt rendelkezünk az adatvédelmi kérdésekről és a jogforrási hierarchiáról, azaz, hogy a legmagasabb szintű egyházi jogszabály az Alkotmánytörvény, ezt követi az egyházi törvény, majd egyházkormányzati szintenként a szabályrendelet, végül a határozat. Ennek a lényege, hogy alacsonyabb szintű szabályozás nem lehet ellentétes a magasabb szintű szabályozással. Ezt a meghatározást a korábbi alkotmány nem tartalmazta, így csak szokásjogi alapon tartottuk az egyház legmagasabb szinten álló jogszabályának.

Az Alkotmánytörvényben kifejtjük a jogalkotási alapelveket, a kihirdetésre, hatályba lépésre vonatkozó szabályokat, az összeférhetetlenségi és névhasználattal kapcsolatos legfontosabb szabályokat.

A korábbi alkotmányból minden választási szabályt az új választási törvényben szeretnénk szabályozni, ezért azok nem kerületek be az új Alkotmánytörvénybe, csak a megbízatási idő hossza, mely 6 év.

A második rész az egyházközségről szól. Ennek I. fejezetében kifejtjük az egyházközségek általános szabályait és meghatározzuk formáit, mely anya-, társ-, missziói, gondozó, vagy leányegyházközség lehet és meghatározzuk az egyes egyházközségi formák részletszabályait. Már 2022. január 1-én hatályba lépett a korábbi alkotmány módosításával a gondozó egyházközségi forma, mely több településen élő egyháztagokra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, a feladatait lelkészi állás fenntartásával és a lelkészt segítő munkatársak – különösen hittanoktató, diakónus – alkalmazásával önállóan teljesíti. Fenntartása az Országos Református Egyházi Közalap, egyházkerület vagy egyházmegye támogatásával történik. Önálló anyakönyvezése és pénzgazdálkodása van. A gondozó egyházközség jogi személy. A gondozó egyházközségnek presbitériuma van, amelybe a presbitereket a gondozó egyházközséget alkotó települések református közösségei választják. Lelkészét a püspök nevezi ki. A gondozó egyházközség létrehozását az érintett egyházközség közgyűlése, vagy az egyházmegye elnöksége kezdeményezi. A javaslatról az egyházmegyei közgyűlés határoz. A javaslat elfogadásához az érintett egyházközség presbitériumának, presbitérium hiányában az egyházközségi közgyűlésnek az egyházmegyei közgyűlés határozathozatala előtt meghozott támogató döntése szükséges.

Ebben a részben szabályozzuk a szórványokat, az egyházközségek létesítését, megszüntetését, a felsőbb egyházkormányzati szervek megválasztásakor alkalmazandó szavazati számértékeket.

A II. fejezet az egyháztagokról szól, meghatározza az egyháztag és a teljes jogú egyháztag fogalmát, jogait és kötelezettségeit. Az egyháztag a Magyarországi Református Egyház tagja, aki valamely egyházközséghez tartozik.

A III. fejezet az egyházközség testületeiről szól és külön alcímekben fejti ki a részletszabályokat az egyházközségi közgyűlés, a presbitérium és az egyházközség elnöksége tekintetében. Minden olyan jogszabályhelyen, ahol elnökségi feladat- és hatáskörről volt szó és korábban valamely tisztségviselőnél (lelkész, esperes, püspök) szabályozta az előző alkotmány, azt egyértelműen az elnökségeknél szabályoztuk, az egyszemélyi tisztségviselőknél csak az adott tisztségviselő által egyedül gyakorolható feladat- és hatáskört soroltuk fel.

A IV. fejezet az egyházközség tisztségviselői és alkalmazottai címmel a tisztségviselővé választás általános szabályait rendezi, majd 11 alcímben részletezi a következőket: a lelkész, a főgondnok és a gondnok, a presbiter és a pótpresbiter, a kántor, az egyházközség pénztárosa, lelkipásztori munkatárs, egyházfi és harangozó, bizottsági előadók és külön megbízottak, pedagógusok, oktatók és egyéb alkalmazottak, gyűjtemények munkatársai, lelkészi hivatal. Az egyházközség presbiteri vezetője minden egyházközségben a gondnoki elnevezés helyett a főgondnok, mely már 2022. január 1-én, a korábbi alkotmány módosításával hatályba lépett. A főgondnok helyettesítésére, munkájának segítésére a legalább háromévi presbiteri szolgálattal rendelkező presbiterek közül egy vagy több gondnokot lehet választani. Ez a rendelkezés 2024. január 1-től (a következő presbiterválasztást követően felálló új presbitériumok hivatalba lépésétől) úgy változik, hogy gondnok választása minden egyházközségben kötelező lesz. 2024. január 1-től módosulna a presbiterek minimum létszámára vonatkozó rendelkezés is, mely szerint a megválasztandó presbiterek legkisebb száma 4-ről 6-ra növekszik.

Új munkatársként szerepeltetjük az Alkotmánytörvényben a már több egyházközségben is jelen levő és egyházi felsőoktatási intézményeinkben is oktatott lelkipásztori munkatársakat.

Külön szabályozzuk minden szinten a hivatalokat, így az egyházközség szintjén a lelkészi hivatalt.

A harmadik rész az egyházmegyéről szól. Ennek I. fejezete az egyházmegye szervezetéről szól általánosságban. Így az egyházmegye több egyházközségnek a közös egyházi kormányzás és igazgatás elősegítése céljából létrehozott egyházigazgatási szervezet. Itt szabályoztuk az esperesi hivatalt is.

A II. fejezet az egyházmegye testületeiről szól. 1. alcíme az egyházmegyei közgyűlést részletezi. A korábbi szabályozáshoz képest változás, hogy több jogtanácsos esetén a vezető egyházmegyei jogtanácsos a közgyűlés tagja. Az egyházközségek képviseletében a lelkész mellett a főgondnok is hivatalból tagja a közgyűlésnek, rajta kívül több szavazati számértékkel rendelkező egyházközségek esetén a presbitérium további tagokat küld. A közgyűlés tagja a felsőoktatási intézmény egy oktató képviselője, a középfokú iskolák és szakképzők egy képviselője, az általános iskolák és óvodák egy pedagógus képviselője, az egészségügyi és diakóniai intézmények egy képviselője, a tudományos gyűjtemények egy képviselője. A 2. alcím az egyházmegyei tanácsról szól. A változás a korábbiakhoz képest, hogy az egyházmegyei közgyűlés minden kötöttség nélkül dönti el az egyházmegyei tanácsosok számát. A 3. alcím az egyházmegye elnöksége. Az egyházközségnél is ismertetett módon az elnökségek alcímben azok a feladatok szerepelnek, amelyet az elnökség tagjai együttesen látnak el. A 4. alcím az egyházmegyei bíróságra utal.

A III. fejezet az egyházmegye tisztségviselői és alkalmazottai címmel a tisztségviselővé választás általános szabályait rendezi, majd 6 alcímben részletezi a következőket: az esperes (kifejtve önállóan gyakorolható hatásköreit), az egyházmegyei főgondnok, az egyházmegyei főjegyzők és jegyzők, az egyházmegyei jogtanácsos, az egyházmegyei pénztáros és számvevő, az egyházmegyei levéltáros. Az egyházmegye presbiteri vezetője a gondnoki elnevezés helyett főgondnok, mely már 2022. január 1-én, a korábbi alkotmány módosításával hatályba lépett.

Több egyházmegyei jogtanácsos is választható.

A negyedik rész az egyházkerületről szól. Ennek I. fejezete az egyházkerület szervezetéről szól általánosságban. Így az egyházkerület több egyházmegyének a közös egyházi kormányzás és igazgatás elősegítése céljából létrehozott egyházigazgatási szervezete. Itt szabályoztuk a püspöki hivatalt is. Az Alkotmánytörvény felsorolja az egyházkerületeket és határait mellékletben határozza meg.

A II. fejezet az egyházkerület testületeiről szól. 1. alcíme az egyházmegyei közgyűlést részletezi. A korábbi szabályozáshoz képest változás, hogy több jogtanácsos esetén a vezető egyházkerületi jogtanácsos a közgyűlés tagja. A közgyűlés tagja egyházmegyénként a középfokú iskolák és szakképzők egy képviselője, az általános iskolák és óvodák egy pedagógus képviselője, valamint a felsőoktatási intézmény egy oktató képviselője, a tudományos gyűjtemények egy képviselője, az egészségügyi és diakóniai intézmények egy képviselője. A 2. alcím az egyházkerületi tanácsról szól. A 3. alcím az egyházkerület elnöksége, a 4. alcím az esperes-főgondnoki értekezlet, az 5. alcím az egyházmegyei bíróságra utal. A III. fejezet az egyházmegye tisztségviselői és alkalmazottai címmel a tisztségviselővé választás általános szabályait rendezi, majd 4 alcímben részletezi a következőket: a püspök (kifejtve önállóan gyakorolható hatásköreit), az egyházkerületi főgondnok, az egyházkerületi főjegyzők és jegyzők, az egyházkerületi jogtanácsos.

Az ötödik rész a közegyházról, azaz az egyház országos szervezetéről szól. Ennek I. fejezete a közegyházi testületekről szól. 1. alcíme a Zsinatot részletezi, melynek meghatározza tagjait. A változás 2027. január 1-én, a következő zsinati választás után felálló Zsinat esetén az lesz majd, hogy a korábban a Dunamelléki (egészségügyi) és a Tiszántúli (diakóniai) egyházkerületek által választott egy-egy zsinati képviselőt a Zsinat fogja megválasztani. A Zsinat a többi egyházi testülethez hasonlóan határozatképes, ha tagjainak több mint fele jelen van. A 2. alcím a zsinati szakbizottságokról szól, mely továbbra is 10. A tagokat a jövőben az egyházkerületi közgyűlések választják a zsinati tagok közül. A 3. alcím a Zsinati Tanácsról szól. A tagokat a jövőben itt is az egyházkerületi közgyűlések választják a zsinati tagok közül. A 4. alcím az Elnökségi Tanácsot, az 5. alcím a Zsinat Elnökségét szabályozza, a 6. alcím a Zsinati Bíróságra utal. A II. fejezet a közegyházi tisztségviselőkről szól, majd 6 alcímben részletezi a következőket: a Zsinat lelkészi elnöke, a Zsinat presbiteri elnöke, a Zsinat alelnökei, a Zsinat jegyzői, a zsinati tanácsos, a zsinati jogtanácsos, az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnöke.

A III. fejezet a közegyházi szolgálatokról szól, amely az új egyházkormányzati szemléletet is mutatja. A Zsinat működését segítő Zsinati Hivatal mellett szolgálatok (Szeretetszolgálat, Oktatási Szolgálat, Missziói Szolgálat, Pályázati és Beruházási Szolgálat) tevékenykednek, melyek részletszabályait zsinati szabályrendelet állapítja meg.

A hatodik rész a rendkívüli helyzet (veszélyhelyzet) idejére szóló rendelkezéseket tartalmazza, mely az egyház működésének folyamatosságát hivatott elősegíteni, ha nincs mód ülésezésre.

A hetedik rész a vegyes és záró rendelkezéseket tartalmazza.

Az Alkotmánytörvény megalkotását számos egyeztetés kísérte. Tervezetét a Zsinat a 2021. szeptember 24-25-i ülésén ismerte meg. Azt követően a Jogi Bizottság 6 alkalommal ülésezett személyesen és elektronikus úton. Három jogalkotási vitanapon mondhatták el véleményüket, javaslataikat azon elöljárók, zsinati tagok, jogtanácsosok, akik szerettek volna részt venni az előkészítő munkában. A Zsinat 2021. november 23-i ülésén tárgyalta első olvasatban, majd 2022. április 6-án második olvasat után fogadta el az Alkotmánytörvényt.

Dr. Szemán Ákos

egyházkerületi főjegyző

a Zsinat Jogi Bizottságának elnöke