Ez a régi történet ma számtalan okból időszerű. Abban az időben a társadalom hasonló problémákkal nézett szembe, mint amivel napjainkban is küzdünk. Válságban voltak az emberi kapcsolatok, a családok, a házasságok. A létbizonytalanság jellemezte a társadalom művelt rétegeit és a periférián élőket egyaránt. Az egyházban sem volt meg a korábbi egység és az „első szeretet” tüze is elhamvadt már. A sokféle kultúra, filozófiai tanítás, emberi hatalomvágy vívták a maguk harcát. Ezen küzdelmek közben történt, hogy a tiszta evangélium mégis megszólalt és megszólított. Vedd és olvasd!

Aztán 1517-ben egy másik fiatalember, Luther Márton életében hozott teljes változást, amikor visszatért a régi Íráshoz és olvasva azt, kegyelemre talált Jézus Krisztus által. Ez a kegyelmes találkozás lett a kezdete - és lehet minden időben – annak a megújulásnak, amire akkor és ma is olyan nagyon vágyunk és várunk. Mert a reformáció nem pusztán egy szép emlék, amiről elég beszélni, hanem életünknek sosrsfordító eseménye, amelyet személyesen kell megélnünk. Az idők gonoszak, és a felejtésre hajlamos ember sokszor csak a szürke port látja már, ami elfedi az igazi szépséget. A reformáció szépsége ma is Krisztusban ragyog fel! „…aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Filippi 2,6-8) Vedd és olvasd!

Amikor Károli Gáspár 1590-ben végre a magyar nép kezébe adhatta a teljes Biblia fordítását, hogy saját nyelvén olvassa, megrázó felismerése lett, hogy csak kevesek kiváltsága lehet. Nem azért mert nem akarja, hanem azért, mert nem tudja olvasni a Szentírást! A reformáció azt is jelentette, hogy ezt orvosolni kellett. Tanítókra és iskolákra volt szükség, ahol tanulják az írást és olvasást, hogy a Szentírás olvasói lehessenek. Ma sem kevesebb és kisebb feladat hárul az iskolákra. Olvasni tanítani az embert! Az információ tenger hullámai között hányódó világban ma is a tiszta és igaz szó menthet meg. Vedd és olvasd!

A történelem során számtalan nehézség állta és állja útját annak, hogy az emberhez eljusson Isten megszólító szava. Sokszor előfordult, hogy az ember nem akarta meghallani Isten mentő szavát. Értetlenül és makacsul ragaszkodott valami más, idegen csábításhoz és nem figyelt az ismerős hangra. Aztán elfelejtette az Isten nyelvét beszélni és nem kereste Őt. Isten azonban nem mondott le arról, hogy beszéljen hozzánk, mert mindig megtalálta azokat, akik mégis értették Őt. Az Isten emberei azok, akik tudnak Vele kommunikálni. Akik nem mondtak le arról, hogy megértsék szavát, ezért elővették az Írást, hogy mások számára is érthetővé és elérhetővé tegyék. Olvasták és fordították. Akadálymentes lett az út, leolvashatóvá vált a kódolt üzenet. Szabaddá vált az Istenhez vezető út. Nem volt másra szükség csak a használati utasítást betartani. Vedd és olvasd!

Így történt ez nemzedékről nemzedékre. A régiek elmentek és az ember újra vágyott. Más szelek fújtak és új hullámok jöttek. De az idő mindig megmutatta, hogy mi volt az igaz, a maradandó és mi volt hamis és múlandó.

„ Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, aki a Jézus Krisztus ” (I.Korinthus 3,11)

Amikor arra kaptam felkérést, hogy folytassam azt a munkát, amit hosszú évekig hűséggel végzett Rácsok András és a vele együtt gondolkodó munkatársak, azt a kettősséget éreztem, amit minden esetben, amikor Isten Igéjét hirdetem. Különös ajándék ez számomra, amely örömmel tölt el, ugyanakkor állandó készenlétre int, hogy halljam és továbbadjam az Isten által készített üzenetet. Mert meggyőződésem, hogy számunkra, akik írjuk, szerkesztjük vagy olvassuk ezt az újságot, nem lehet másként tenni, csak azzal az alázattal, mint akik megbízást kaptunk arra, hogy elmondjuk, amit általunk szól az Isten. Mi ugyanis nem azt mondjuk, és nem azt írjuk, amit akarunk, hanem az evangéliumot hirdetjük. Ezt szem előtt tartva azonban azt is szeretném, hogy minden rólunk, nekünk és értünk szóljon ezeken az oldalakon, hogy amikor kézbe vesszük majd ezt a református magazint, valóban érezzük a magunkénak.

Ezért nem kérhetek mást, csak azt, hogy mindenekelőtt a Szentírást, és időnként majd a Reforrás magazint is : Vedd és olvasd!

Hangóné Birtha Melinda

főszerkesztő