Betlehemet és Jeruzsálemet. Az egyiket azért, mert onnan származott Dávid, a másikat azért, mert azt ő maga tette és nevezte el „Dávid városának”. Van-e ennek valamilyen jelentősége? Igen, bizonyságtétel ez arról, hogy az a Gyermek, akit Jézusnak neveztek, valóban az „Úr Krisztus,” a prófécia szerint megígért Messiás, amit az is alátámaszt, hogy a királyi városban, Dávid leszármazottjaként született. Dávid és Jézus is ugyanabból a városból indult élete útjára, és ugyanabban a városban fejezte be életét. Mindketten Betlehemben születtek, és Jeruzsálemben haltak meg. Ez is mutatja, hogy a Dávidban kapott ígéretek beteljesítője Jézus.
Ez a párhuzam azt is hirdeti, hogy a karácsonyi örömhír a nagypéntekkel és húsvéttal együtt jelenti a teljes örömhírt: Isten szereti az embert, és önmagát adta érte. A GYERMEK, aki karácsonykor eljött, hogy szabadítónk legyen, végül is elvégezte azt, amiért jött: szent életével és ártatlan halálával eleget tett Isten igazságának, és számunkra a bűnbocsánatot és az örök életet megszerezte.
Miért fontos ezt ma hangsúlyozni? Mert mára a legtöbb vallásos családban is csupán a gyermek Jézust – a kisjézuskát – és családját, a velük történt megható dolgokat ünneplik. Ezért vált a világ szemében a karácsony csupán a család, az ajándékozás, az idill és a békesség ünnepévé. Pedig a karácsony sokkal többről szól: a kegyelmes Isten szabadító tettéről, amely Jézus Krisztusban kézzelfogható valósággá lett.
A karácsonyi Gyermek: Üdvözítő, Szabadító! Aki azért jött, hogy kimentsen minket e jelenvaló gonosz világból, és örökös-társaivá tegyen a mennyben! Őbenne maga Isten hajolt le hozzánk, hogy felemeljen minket.
Miért fontos ezt is hangsúlyozni? A Sátán nagy sikereket ér el sok vallásos ember életében azzal, hogy nehézségekkel küszködő korunkban olyannyira a földiekre fordítja a figyelmet, hogy az odafel valókra vonatkozó isteni ígéretekre kevésbé figyelünk, mint a földi áldásokra vagy éppen szükségekre. Nincs időnk mennyei kincseket gyűjteni. S bár Jézus mindenben mellé áll az embernek, éppen azt mutatta meg életével, beszédével és halálával, hogy ami nekünk itt a földön olyan meghatározó, olyan fontos, amiért sokszor mindent felteszünk egy lapra, az valójában ideiglenes, egy pillanat alatt semmivé, jelentéktelenné válhat és válik is előbb-utóbb. Jézus egészen leegyszerűsíti a kérdést: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?!” A kérdésben a felelet: semmit!
Karácsonykor próféciák teljesedtek be, Isten ígérete valóra vált. Nekünk pedig ma ebből az az üzenet származik, hogy a karácsonyi eljövetel irányítsa a figyelmünket az Úr Jézus visszajövetelére, mert Isten mai gyermekei már nem a testté-létel csodáját várják, hanem a visszatérő Úr Jézust.
Miért fontos ezt hangsúlyozni? Azért, mert egyre nagyobb erővel folyik a nagy altatás, hogy ne várja éberen az egyház sem visszatérő Urát. A karácsonykor megszületett Megváltó nekünk olyan reménységet hagyott itt mielőtt mennybe ment, amely naponként megörvendeztet bennünket a legnehezebb hétköznapokban is: a mi országunk a mennyekben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. A karácsony ma: előre mutat a visszatérő Krisztusra!
Péter András
Miskolc
Ez a párhuzam azt is hirdeti, hogy a karácsonyi örömhír a nagypéntekkel és húsvéttal együtt jelenti a teljes örömhírt: Isten szereti az embert, és önmagát adta érte. A GYERMEK, aki karácsonykor eljött, hogy szabadítónk legyen, végül is elvégezte azt, amiért jött: szent életével és ártatlan halálával eleget tett Isten igazságának, és számunkra a bűnbocsánatot és az örök életet megszerezte.
Miért fontos ezt ma hangsúlyozni? Mert mára a legtöbb vallásos családban is csupán a gyermek Jézust – a kisjézuskát – és családját, a velük történt megható dolgokat ünneplik. Ezért vált a világ szemében a karácsony csupán a család, az ajándékozás, az idill és a békesség ünnepévé. Pedig a karácsony sokkal többről szól: a kegyelmes Isten szabadító tettéről, amely Jézus Krisztusban kézzelfogható valósággá lett.
A karácsonyi Gyermek: Üdvözítő, Szabadító! Aki azért jött, hogy kimentsen minket e jelenvaló gonosz világból, és örökös-társaivá tegyen a mennyben! Őbenne maga Isten hajolt le hozzánk, hogy felemeljen minket.
Miért fontos ezt is hangsúlyozni? A Sátán nagy sikereket ér el sok vallásos ember életében azzal, hogy nehézségekkel küszködő korunkban olyannyira a földiekre fordítja a figyelmet, hogy az odafel valókra vonatkozó isteni ígéretekre kevésbé figyelünk, mint a földi áldásokra vagy éppen szükségekre. Nincs időnk mennyei kincseket gyűjteni. S bár Jézus mindenben mellé áll az embernek, éppen azt mutatta meg életével, beszédével és halálával, hogy ami nekünk itt a földön olyan meghatározó, olyan fontos, amiért sokszor mindent felteszünk egy lapra, az valójában ideiglenes, egy pillanat alatt semmivé, jelentéktelenné válhat és válik is előbb-utóbb. Jézus egészen leegyszerűsíti a kérdést: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?!” A kérdésben a felelet: semmit!
Karácsonykor próféciák teljesedtek be, Isten ígérete valóra vált. Nekünk pedig ma ebből az az üzenet származik, hogy a karácsonyi eljövetel irányítsa a figyelmünket az Úr Jézus visszajövetelére, mert Isten mai gyermekei már nem a testté-létel csodáját várják, hanem a visszatérő Úr Jézust.
Miért fontos ezt hangsúlyozni? Azért, mert egyre nagyobb erővel folyik a nagy altatás, hogy ne várja éberen az egyház sem visszatérő Urát. A karácsonykor megszületett Megváltó nekünk olyan reménységet hagyott itt mielőtt mennybe ment, amely naponként megörvendeztet bennünket a legnehezebb hétköznapokban is: a mi országunk a mennyekben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. A karácsony ma: előre mutat a visszatérő Krisztusra!
Péter András
Miskolc