A kezdeti nehézségek után kialakult az a közösség, mely örömmel és lelkesen telepszik le Isten igéje köré.
Így történt ez 2012 őszén is, egy szép, napsütéses vasárnap délutánon, november 11-én Pálházán, ahol Alsó-Felsőberecki, Bodroghalom, Nagy-Kisrozvágy, Pálháza-Nagybózsva presbiterei gyülekeztek egy találkozóra. Kávéval, pogácsával, ásványvízzel fogadták az érkező presbitereket és lelkipásztorokat az asszonytestvérek.
A kezdő áhítaton a vendéglátó gyülekezet lelkipásztora a Galata 1,10 alapján szólt az egybegyűltekhez. Kinek legyen tetszésére a keresztyén ember élete? Könnyen mondjuk a választ: Krisztusnak kell tetszésére lennünk, de a gyakorlatban olyan hamar elfelejtjük az ebből származó kötelezettségeinket. Miért van ez így? – vetődik fel a kérdés. Azért, mert sokszor fontosabb az, hogy az emberek mit mondanak, mint az, hogy mi az Isten akarata. Hallgassuk az igehirdetést úgy, mint ami nem elsősorban emberi beszéd, hanem „Isten beszédének hirdetése, Istennek a beszéde”. Ez az ige pedig a ránk bízott evangélium. Mikor az evangélium szavai nap mint nap átjárnak, akkor már nem kérdéses számunkra, hogy embereknek, vagy Istennek engedünk-e? Akkor már az Ő tetszésére élünk. Zárógondolatként elhangzott: Adja Isten, hogy ezen túl minél többen elmondhassuk és megélhessük, amit a Zsidókhoz írt levélben így olvashatunk: „Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat”.
Az áhítat után énektanulással folytatódott az együttlét. A pálházi énekcsoport tagjai bemutatták a „Küldd Szentlelked, kérlek Uram” kezdetű éneket, majd a gyülekezet mind bátrabban és lelkesebben énekelte az énekcsoporttal együtt.
Kállay László, Nyíriben szolgáló lelkipásztor testvérünk arra kapott felkérést, hogy mutassa be korábbi, erdélyi gyülekezetének életét, ezen belül pedig az ott szolgáló presbitérium munkáját, annak a 20 esztendőnek sikereit, eredményeit, nehézségeit, amíg Fugyivásárhelyen szolgált. Előadásából megtudhattuk, hogy különféle vállalkozásokba kezdtek – használt ruha és bútorárusítás –, hogy az abból befolyó haszonnal segítsék a gyülekezet anyagi terheinek hordozását. Így volt lehetőség rá, hogy templomot, parókiát, iskolát felújítsák. Közel 10 ingatlant említett lelkipásztor testvérünk, amelyeken valamilyen építési, felújítási munkát végeztek el, mindezeket a vállalkozás segítségével. A gyülekezetben folyó lelki munkáról is hallhattunk, amelyekben a presbiterek szintén aktívan részt vállaltak, komoly segítségére voltak a lelkipásztornak. Gyermekekkel, ifjakkal való foglalkozásban, asszonykör és énekcsoport működésében vállaltak komoly feladatokat. Minden területnek volt megbízottja, nem mindent a lelkipásztornak kellett megszervezni, elintézni. Buzdított arra, hogy a jelenlévő presbiterek is minél több részt vállaljanak a szolgálatban, így segítve lelkipásztorukat. Előadását fényképek vetítésével tette színesebbé, és ez által a jelenlévők a „helyszínen” élhették át az elhangzottakat.
Az előadást követően a feltett kérdésekre Kállay László lelkipásztor testvérünk válaszolt, majd az énekcsoport elénekelt két éneket, és a záróének eléneklése után szeretetvendégségen folytatódott a beszélgetés, immár kötetlen formában.
Istennek legyen hála az együtt eltöltött néhány óráért. Hitünkben, szolgálatunkban megerősödve búcsúzhattunk el egymástól a tavaszi viszontlátás reménységével.
Baksy János lelkipásztor
Pálháza
Így történt ez 2012 őszén is, egy szép, napsütéses vasárnap délutánon, november 11-én Pálházán, ahol Alsó-Felsőberecki, Bodroghalom, Nagy-Kisrozvágy, Pálháza-Nagybózsva presbiterei gyülekeztek egy találkozóra. Kávéval, pogácsával, ásványvízzel fogadták az érkező presbitereket és lelkipásztorokat az asszonytestvérek.
A kezdő áhítaton a vendéglátó gyülekezet lelkipásztora a Galata 1,10 alapján szólt az egybegyűltekhez. Kinek legyen tetszésére a keresztyén ember élete? Könnyen mondjuk a választ: Krisztusnak kell tetszésére lennünk, de a gyakorlatban olyan hamar elfelejtjük az ebből származó kötelezettségeinket. Miért van ez így? – vetődik fel a kérdés. Azért, mert sokszor fontosabb az, hogy az emberek mit mondanak, mint az, hogy mi az Isten akarata. Hallgassuk az igehirdetést úgy, mint ami nem elsősorban emberi beszéd, hanem „Isten beszédének hirdetése, Istennek a beszéde”. Ez az ige pedig a ránk bízott evangélium. Mikor az evangélium szavai nap mint nap átjárnak, akkor már nem kérdéses számunkra, hogy embereknek, vagy Istennek engedünk-e? Akkor már az Ő tetszésére élünk. Zárógondolatként elhangzott: Adja Isten, hogy ezen túl minél többen elmondhassuk és megélhessük, amit a Zsidókhoz írt levélben így olvashatunk: „Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat”.
Az áhítat után énektanulással folytatódott az együttlét. A pálházi énekcsoport tagjai bemutatták a „Küldd Szentlelked, kérlek Uram” kezdetű éneket, majd a gyülekezet mind bátrabban és lelkesebben énekelte az énekcsoporttal együtt.
Kállay László, Nyíriben szolgáló lelkipásztor testvérünk arra kapott felkérést, hogy mutassa be korábbi, erdélyi gyülekezetének életét, ezen belül pedig az ott szolgáló presbitérium munkáját, annak a 20 esztendőnek sikereit, eredményeit, nehézségeit, amíg Fugyivásárhelyen szolgált. Előadásából megtudhattuk, hogy különféle vállalkozásokba kezdtek – használt ruha és bútorárusítás –, hogy az abból befolyó haszonnal segítsék a gyülekezet anyagi terheinek hordozását. Így volt lehetőség rá, hogy templomot, parókiát, iskolát felújítsák. Közel 10 ingatlant említett lelkipásztor testvérünk, amelyeken valamilyen építési, felújítási munkát végeztek el, mindezeket a vállalkozás segítségével. A gyülekezetben folyó lelki munkáról is hallhattunk, amelyekben a presbiterek szintén aktívan részt vállaltak, komoly segítségére voltak a lelkipásztornak. Gyermekekkel, ifjakkal való foglalkozásban, asszonykör és énekcsoport működésében vállaltak komoly feladatokat. Minden területnek volt megbízottja, nem mindent a lelkipásztornak kellett megszervezni, elintézni. Buzdított arra, hogy a jelenlévő presbiterek is minél több részt vállaljanak a szolgálatban, így segítve lelkipásztorukat. Előadását fényképek vetítésével tette színesebbé, és ez által a jelenlévők a „helyszínen” élhették át az elhangzottakat.
Az előadást követően a feltett kérdésekre Kállay László lelkipásztor testvérünk válaszolt, majd az énekcsoport elénekelt két éneket, és a záróének eléneklése után szeretetvendégségen folytatódott a beszélgetés, immár kötetlen formában.
Istennek legyen hála az együtt eltöltött néhány óráért. Hitünkben, szolgálatunkban megerősödve búcsúzhattunk el egymástól a tavaszi viszontlátás reménységével.
Baksy János lelkipásztor
Pálháza