Ezen a napon került sor a Gömöri- és a Borsod-Gömöri Református Egyházmegyék összefogásából még 2004-ben elkészült „életfa” felállítására, melynek ünnepi alkalmán református egyházunkat Nagy Ákos és Szőnyi Tamás esperes urak, valamint Dérer Zsolt lelkipásztor képviselte.
Nagy Ákos esperes a Jn 17,11 alapján tartott igehirdetésében elmondta, bennünket, magyarokat a határ két oldalán nemcsak a közös múlt, a közös nyelv köt össze, hanem Isten akarata is, aki e mai napon összefogásra, egymás iránti felelősségvállalásra hív. Jézus Krisztus főpapi imájában a tanítványok egységéért imádkozott. A talapzaton álló életfa ezt az egységet ábrázolja: egy fa, melyet a vihar kettészakított, de nem pusztult el, tovább élt, tovább fejlődött, és újra egy fává nőtt össze a csúcsokon. A határ megnyitásakor felállított fa a magyar nép összetartozását jelképezi. Az eggyé válás lehetősége megvan, éljünk hát vele!
Ezután Szőnyi Tamás esperes igei áldása következett, felolvasva az Ézsaiás próféta könyve 34. fejezetének 27. versét, valamint a Példabeszédek könyve 10. részének 7. versét.
Dérer Zsolt lelkipásztor imádságában a hálaadás és a hit hangja szólalt meg. Hálaadás, amiért félelem nélkül, büszkén, őszintén ünnepelhetünk, hálaadás Isten vezetéséért, oltalmáért, szeretetéért, kegyelméért, a megmaradásért… Népünk nagy fájdalma, hogy országunkat szétdarabolták, ugyanakkor öröm, amiért a mi nemzedékünk megérhette, hogy szabadon átjárható a határ. Áldassék a mindenható Isten, a mi szerető mennyei Atyánk.
Az életfa megáldása után szeretetvendégség következett, melyen kötetlenül elbeszélgettek az egybegyűltek. A Putnok főterén lévő szoborpark egy újabb gyöngyszemmel gyarapodott. Akik felnéznek az „életfára,” nem felejtik, hogy mi magyarok, bárhol élünk is e világban, mindannyian összetartozunk.