Ez hol egy konkrét könyv közös áttanulmányozásában, hol pedig egy neves előadó tanításában realizálódik. Jelen esetben, mellyel kapcsolatban írom ezt a beszámolót, ez utóbbiról van szó. Ugyanis presbiteri közös határozat szerint kértük fel a Sárospataki Református Teológiai Akadémia rektor-helyettesét, Füsti-Molnár Szilvesztert, hogy tisztelje meg gyülekezetünket és tartson előadássorozatot nálunk.
Előbb a sákramentumok, később pedig az egyházfegyelem témakörében kaphattunk felvilágosítást. Az előadás nemcsak a presbiterséggel most ismerkedőknek volt nagy élmény, hanem a már régóta szolgálóknak és magának a lelkipásztornak is.
Ezeken az alkalmakon a presbitériumon kívül szívesen láttuk azokat a gyülekezeti tagokat is, akik szorosan nem tartoznak a közösség döntéshozó testületéhez, mégis felelősséget éreznek egyházi gyakorlatunk biblikus módon való megélésére, így elkísérve feleségeiket vagy férjeiket ők is kivették részüket a „tanulásból”.
A hitvallásaink átismétlésével, a régen tanultak felelevenítésével és az újabb teológiai felismerések ismertetésével – talán többet megértve az Istennel való közösség lényegéről – készülhettünk a böjtfői úrvacsorai közösségre. Mindenféleképpen nagy áldás a különböző felekezetek (református, evangélikus, görög és római katolikus, hit gyülekezete) és a nihilista, céltalan világszemléletet csak a blöff-világpolgár szemén át vizsgáló, a felszínen maradás érdekében mindenre kész tömegben helytállni akaró hitvalló keresztyén ember számára, ha Krisztus útján szeretne maradni. Mert az egyházfegyelem nem kizárólag a templom falain belül való fegyelmezettség, hanem az élet valamennyi területére kiható, szükségszerűen hatással levő világszemlélet, melyben Isten és az Ő tökéletessége mint mérce áll a középpontban.
Ebben adott élvezetes és széleskörű tájékoztatást rektor-helyettes úr, akit gyülekezetünk szeretettel vár vissza az ősz folyamán a tavasz és az azzal járó munkák beköszöntével félbeszakított presbiterképzés folytatására.
KGM
Előbb a sákramentumok, később pedig az egyházfegyelem témakörében kaphattunk felvilágosítást. Az előadás nemcsak a presbiterséggel most ismerkedőknek volt nagy élmény, hanem a már régóta szolgálóknak és magának a lelkipásztornak is.
Ezeken az alkalmakon a presbitériumon kívül szívesen láttuk azokat a gyülekezeti tagokat is, akik szorosan nem tartoznak a közösség döntéshozó testületéhez, mégis felelősséget éreznek egyházi gyakorlatunk biblikus módon való megélésére, így elkísérve feleségeiket vagy férjeiket ők is kivették részüket a „tanulásból”.
A hitvallásaink átismétlésével, a régen tanultak felelevenítésével és az újabb teológiai felismerések ismertetésével – talán többet megértve az Istennel való közösség lényegéről – készülhettünk a böjtfői úrvacsorai közösségre. Mindenféleképpen nagy áldás a különböző felekezetek (református, evangélikus, görög és római katolikus, hit gyülekezete) és a nihilista, céltalan világszemléletet csak a blöff-világpolgár szemén át vizsgáló, a felszínen maradás érdekében mindenre kész tömegben helytállni akaró hitvalló keresztyén ember számára, ha Krisztus útján szeretne maradni. Mert az egyházfegyelem nem kizárólag a templom falain belül való fegyelmezettség, hanem az élet valamennyi területére kiható, szükségszerűen hatással levő világszemlélet, melyben Isten és az Ő tökéletessége mint mérce áll a középpontban.
Ebben adott élvezetes és széleskörű tájékoztatást rektor-helyettes úr, akit gyülekezetünk szeretettel vár vissza az ősz folyamán a tavasz és az azzal járó munkák beköszöntével félbeszakított presbiterképzés folytatására.
KGM