Hazánkban hivatalosan 1985-ben született ez az ökumenikus mozgalom, melynek célját nagyon szépen kifejezi jelmondata: „Informáltan imádkozni – imádkozva cselekedni!” A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy minden évben más-más országban készül el a liturgiát tartalmazó imafüzet, és ehhez kapcsolódva az országról szóló információ és ismertető. Így ebben az esztendőben a távoli ázsiai ország, Malajzia keresztyén közösségeinek sorsát ismerhettük meg.
A március elején tartott ökumenikus imanap formálisan nem, de lélek szerint mindenképpen összekapcsolódik a januárban lezajlott ökumenikus hét alkalmaival. Az elsőben fontos, hogy közvetlen környezetünkben és környezetünknek is „hivatalosan” megmutatva látszódjék egységünk. Míg ilyenkor lehet, hogy távolabbra figyelünk, mégis a liturgia alkalmat ad arra, hogy egymás közösségében legyünk.
Ma a technika jóvoltából mindenki hozzáfér az előre elkészített liturgiához és ismertetőkhöz az interneten. Évek óta így történik ez a hernádnémeti gyülekezetben is. Az imanapra jó előre készülünk. A gyülekezet tagjai bibliaórán készülnek fel, és felosztják maguk között a felolvasandó részeket, már ekkor igyekeznek bevonni a község más vallású tagjait is. Az imanapra igyekszünk annyi fénymásolatot készíteni az imafüzetből, hogy mindenkinek jusson, és folyamatosan tudja követni az istentisztelet menetét, be tudjon kapcsolódni a közös imádkozásokba is.
Ezekbe az alkalmakba fiatal testvéreink is aktívan bekapcsolódtak. Ki-ki tehetsége szerint, van aki országról adott ismertetőt, más a vetített képek segítségével tette látványossá az alkalmat.
Most egy olyan egzotikusnak tűnő távoli ország mindennapjait láttuk, ahol számunkra elképzelhetetlenül nehéz megélni a mindennapokban a keresztyén hitet, ahol hivatalos „rend” az etnikai és vallási kisebbségek egymással szembeni kijátszása. Mégis, ahogy a cím is utal rá, az ott élők nem egyszerűen valami általános „igazságban” bíznak, hanem abban, aki maga az Igazság, Jézus Krisztusban. Példájuk a mi hitünket is erősíti, ez az alkalom közelebb vitt bennünket Urunkhoz és egymáshoz.
Földesiné Kántor Mária
A március elején tartott ökumenikus imanap formálisan nem, de lélek szerint mindenképpen összekapcsolódik a januárban lezajlott ökumenikus hét alkalmaival. Az elsőben fontos, hogy közvetlen környezetünkben és környezetünknek is „hivatalosan” megmutatva látszódjék egységünk. Míg ilyenkor lehet, hogy távolabbra figyelünk, mégis a liturgia alkalmat ad arra, hogy egymás közösségében legyünk.
Ma a technika jóvoltából mindenki hozzáfér az előre elkészített liturgiához és ismertetőkhöz az interneten. Évek óta így történik ez a hernádnémeti gyülekezetben is. Az imanapra jó előre készülünk. A gyülekezet tagjai bibliaórán készülnek fel, és felosztják maguk között a felolvasandó részeket, már ekkor igyekeznek bevonni a község más vallású tagjait is. Az imanapra igyekszünk annyi fénymásolatot készíteni az imafüzetből, hogy mindenkinek jusson, és folyamatosan tudja követni az istentisztelet menetét, be tudjon kapcsolódni a közös imádkozásokba is.
Ezekbe az alkalmakba fiatal testvéreink is aktívan bekapcsolódtak. Ki-ki tehetsége szerint, van aki országról adott ismertetőt, más a vetített képek segítségével tette látványossá az alkalmat.
Most egy olyan egzotikusnak tűnő távoli ország mindennapjait láttuk, ahol számunkra elképzelhetetlenül nehéz megélni a mindennapokban a keresztyén hitet, ahol hivatalos „rend” az etnikai és vallási kisebbségek egymással szembeni kijátszása. Mégis, ahogy a cím is utal rá, az ott élők nem egyszerűen valami általános „igazságban” bíznak, hanem abban, aki maga az Igazság, Jézus Krisztusban. Példájuk a mi hitünket is erősíti, ez az alkalom közelebb vitt bennünket Urunkhoz és egymáshoz.
Földesiné Kántor Mária