Megérkezésünkkor a Mécses Központ gondnoka szívélyesen fogadott bennünket, majd a reggeli frissítő elfogyasztása után gyermekek és felnőttek elfoglalták a számukra kijelölt termet.

Dandéné Pál Tünde két anyukával vállalta, hogy kézműves feladatokkal, énekléssel foglalja el a kicsiket, hogy mi, szülők zavartalanul figyelhessünk.

Az egész napi program ismertetését követően Urunkat dicsőítő énekkel telt meg a ház. Dandé András, gyülekezetünk lelkésze Péter apostol fentiekben idézett szavait ajánlotta figyelmünkbe és hangsúlyozta: mindannyian növekedjünk élő lelki házzá. Ösztönözzük egymást a szívünkben lévő tapasztalatok által, hogy milyen jóságos az Úr. Tűzzük ki célul, hogy tudatosan figyeljük a másik személyt, s vegyük észre benne, hogyan is szeretne Isten általa belépni a mi életünkbe.

KÖZÖSSÉG és SZOLGÁLAT. Kónya Ákos kórházi lelkész e két terület köré építette fel előadását, mely a János evangéliuma 13. fejezet 1-17. és 20. verseire épült. Ebben az igeszakaszban a húsvét előtti láb-mosás jól ismert története olvasható.

Jézus Krisztus felénk megmutatkozó szolgálatát hangsúlyozta, s Péter reakcióján keresztül önmagunkat vizsgálhattuk meg. Az apostolnak saját elképzelése van a szolgálatról, nem akarja engedni, hogy Jézus meg-mossa a lábát. A kapott választ követően a másik végletbe esik, s már a teljes testét kívánja megmosatni. Péternek meg kell értenie, engednie kell, hogy Jézus megmossa őt, különben „semmi közöd sincs én hoz-zám”!

Kálvin János a magyarázatában segít meglátnunk: Krisztus itt nem egy évente ismétlődő szertartásról beszél, hanem arról, hogy egész életünkben legyünk készek mi, testvérünk lábát megmosni – feléje szolgálni.

Nagyon nehéz egy közösségen belül szolgálni testvéreket, de meg kell tanulnunk – mondta a lelkész. Akkor este, egyik tanítvány sem követte Jézus példáját! „Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.” (14. vers)

Az előadást követően érezhettük, hogy az Isten Igéje élő és ható, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Ötfős csoportokban értékelhettük a hallottakat, majd közösen megvitattuk az elhangzott tapasztalatokat. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy gyülekezetünk szeretetteljes közösség, ahol Krisztus öröme látszik az arcokon, közvetlen emberi kapcsolatokat találhatunk, s az újakat is szívélyesen fogadjuk.

A megbeszélés alkalmával felmerült, hogy missziós területünkön, az Avason hiányzunk a köztudatból. Az itt lakók nem tudják, hogy létezik és működik közöttük a Református Egyház. Dolgozzunk együtt tovább, hogy ez a kép megváltozzon!

A nap során többször adódott alkalom, hogy jobban megismerjük egymást. Az ebédet követő órákban a fák árnyékában ülve, mindenki párt választhatott magának, akit egy személyes beszélgetést követően bemutatott a többieknek. Úgy gondolom, ez az alkalom rendkívül megerősítette a testvéri kapcsolatokat, és segített új barátságokat kötni.

G. Nagyné Szilvia