Reformáció hónapjában járva alkalmat találtunk mégis a hálaadásra. Amikor a jövő ismeretlen, a jelen bizonytalan, Isten Igéje segítségével a múltra irányítottuk a figyelmünket. Voltak hitvallók, akiknek bizonyságtételére az egész település reformátussá lett. Voltak mecénások, akiknek támogatásával felépült a templom, amely borsodi viszonylatban a nagyobbak közé tartozik. A jegyzőkönyvek írnak hihetetlen összefogásról, hogy 1811-re felépülhetett az emődi reformátusság első kőtemploma. Milyen gyönyörű lehetett, milyen boldog lehetett a gyülekezet. Kissé pironkodva állunk az Úr előtt, mert Isten mai népe számára egyre kevésbé fontos, hogy helyben van egy örökség, ami ránk bízatott, amit óvni, gondozni kellene. A kicsiny mag, a maradék gyülekezet ereje kevés, de imádkozni tud: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem, hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.”

2011. október 16-án a harang hívogató szavára megteltek a templompadok. Csomós József püspök igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a köznapok is ünneppé lehetnek, ha Istenre tekintünk: mi mindent cselekedett értünk, velünk a Hatalmas. A történelemben cselekvő Isten kezében tartja az emődi reformátusság sorsát, és nekünk a magunk részét kell megtenni, amikor ilyen határvonalakhoz érve értékeljük az elmúlt esztendőket. Isten jósága, kegyelme és jóindulata velünk van akkor is, amikor mi csak kudarcokat és hiányokat emlegetünk. Dávid zsoltára olyan időben született, amikor még nem épült fel a jeruzsálemi templom, csak lelki szemeivel láthatta azt. Hasonló módon kell felismerni számunkra is a prioritásokat, amikor imádságos hálaadásban „egy” dolgot kérünk az Úrtól. A templom falai kétszáz éve hirdetik az Úr megtartó szeretetét és csodáit.

Dr. Dienes Dénes professzor rövid előadásában felelevenítette a 200 év legfontosabb eseményeit. A 21 évig tartó templomépítés gazdasági recesszió idején történt. Az emődi reformátusság elhivatottsága újra és újra próbára tétetett. Járványok, ellenreformáció, tűzvész, hadak pusztítása után is volt hit és erő nemzedékeken keresztül hirdetni Isten szeretetét és a reformátusság létjogosultságát a városban.

A gyermekek verses műsora Reményik „és Isten minden templomban lakik” gondolata köré épült, a Cantus Firmus egyházkerületi énekkar pedig Joseph Haydn zsoltárfeldolgozásokkal örvendeztette meg az ünneplőket.

A 200 éves templomban mégis lehet gyönyörködni. Ugyan sokaknak az enyészetet hirdeti, nekünk Isten gondoskodó szeretetét. Az alap nélkül épült templom pedig azt üzeni, hogy a fundamentum más, nem valami, hanem valaki: Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. (1Kor 10,4)

Ezért reménységgel tekintünk a jövendőbe tudva, hogy mindez hűségre kötelez.

Kósa Enikő lelkipásztor

Emőd