Az igehirdetés szolgálatát Czinke Sándor pácini lelkipásztor végezte, aki a 2Kir 2,8 alapján elmondta, hogy Illés és Elizeus prófétához hasonlóan sokan állunk a Jordán vizénél kérdésekkel a szívünkben, hogyan haladhatunk tovább, hogyan küzdhetjük le az akadályokat. Gyülekezeteink életében a tisztújítás ilyen nehéz feladat, hogyan lehetne tovább haladni, feladatunkat elvégezni, küldetésünket teljesíteni. Ahogyan Illés és Elizeus sem, és ahogyan a lelkipásztorok sem maguktól, hanem Istentől kapták meg feladatukat, küldetésüket, úgy nem lehet ez másként egy presbiter életében sem, mert mindig az Úr küld el a szolgálatra, ő helyezi ránk a palástot, a szolgálat palástját, mely az Ő jelenlétét erősíti meg. Mostani helyzetünkben is ez lehet reménységünk.
Két témában hangzott el előadás: A presbiter a Bibliában, A presbiter a mai gyülekezetekben. Börzsönyi József esperes elmondta, hogy a presbiter szó először az Újszövetségben fordul elő, de eredete már az Ószövetségben is megtalálható, hiszen Mózesnek elöljárókat kellett állítani, akik döntéseket hoztak. Nem volt mindegy, hogy kit választanak: „De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká. (2Móz 18,21) Elöljárók kellettek, akik vezetnek, döntéseket hoznak, hallgatnak Isten szavára. A presbitert inkább vénnek mondják, de ez nem életkorhoz kötött, olyan ember, aki valóban elöl jár Isten ismeretében, hitben, szeretetben. Esperes úr két ige alapján szólt még a presbiterségről: „Azért hagytalak Kétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként.” (Tit 1,5) Ma is ez lenne a feladat: rendezni a rendezetlen dolgokat. Sok épület, templom, parókia, gyülekezeti ház megújult, de nem csupán ezek a rendezetlen dolgok, hanem a gyülekezetek vagy családok egysége, az ifjak igazgatása a templom felé, betegek látogatása stb. „Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak két vagy három tanú szavára.” (1Tim 5,19) Védettséget élvez a presbiter, jóllehet a pletyka, a vádaskodás sokszor hiteltelenné akarja tenni az embert, irigységből, féltékenységből. Ezeket azonban el kell utasítanunk. Isten lelke védeni akar bennünket.
Almási Ferenc arról beszélt, hogyan változik a világ, benne gyülekezeteink élete is. Ki gondolta volna száz évvel ezelőtt, hogy a hatalmas templomok megüresednek? Ki gondolta volna húsz éve, hogy így fogunk élni? Ki gondolta volna öt éve, hogy gazdasági válság lesz? Mindezek között milyen az egyház és a gyülekezetek jövőképe? Mi a küldetése? Mi a célja? Ma a fő cél a túlélés, az anyagiak előteremtése, de ez NEM lehet a fő cél. A fő cél Jézus Krisztus, minden más csak eszköz arra, hogy azt tegyük, amire ő elhívott. Ennek a célnak a megvalósítására kellenek presbiterek. Ha JÉZUS kimarad a képletből, minden megüresedik, Krisztust szolgálni, dicsőíteni – a presbiternek ebben kell példának lenni, elöl járni. Az előadás szólt továbbá Csiha Kálmán püspök tanítása alapján a halott, az adminisztrátor, a templomba járó, a dolgozó, és az élő presbitériumról.
Reménységgel a szívünkben, hogy a zemplénagárdi, semjéni, rozvágyi, pácini, karcsai, karosi, bodroghalmi, berecki, vajdácskai, kenézlői gyülekezetekben, presbiteri szívekben elindul a megújulás. Bízunk abban, hogy Istennek van célja gyülekezeteinkkel. Isten áldását kívánjuk a szolgálatokra!
Szabó Ágnes lelkipásztor, Karcsa