Ezen az alkalmon imádkoztunk a templomunk közelében lévő iskoláért, az ott folyó oktatásért a tanítókért és a diákokért. E találkozást megelőzte az a félévzáró tantestületi ülés, melyen igei köszöntés, lelki bátorítás hangzott el, Barnóczki Anita kerületi cigánymissziós referens pedig előadást tartott a gyermekek és ifjak nevelési lehetőségeiről, módszereiről. Jó azzal a hittel és reménységgel indulni az iskola felé, hogy imádkoztunk érte.

Február végén az immár hagyománnyá vált „Táblai borversenyen” (Tábla – Ózd városának egy része) vettünk részt Kasza Bálint gondnok úrral és fiával. Vittük ez alkalomra gyülekezetünk köszöntését, jó kívánságát, és meghívtuk a borosgazdákat a vasárnapi istentiszteletre. Áldást kértünk életükre, családjaikra s ez újesztendőnek bortermésére. Istentiszteletünket a nemzeti imádság éneklésével zártuk, melyet Balogh Rudolf ózdi prímás hegedűszóval kísért.

Hiszem, hogy az élet sok területén szükség van arra, hogy egymásért imádkozzunk. Gyülekezetünk közösségében a fent említett két alkalommal elindult egy olyan kezdeményezés, hogy kijelölünk vasárnapokat, amikor megszólítunk és meghívunk olyan közösségeket, csoportokat, akikért külön imádkozunk. Akikre odafigyelünk, akiket számon tartunk, és akiknek ez által lelki támaszt reményt és erőt adhatunk.

A kedves olvasókért a 480. dicséretünk szavaival imádkozom:

Ó, könyörgést meghallgató

Édes Atya, mindenható,

Ha lelkem hozzád emelkedik,

És a buzgóság szárnyain,

Ajakim óhajtásain

Elődbe érvén, reménykedik:

Érzem, hogy az örök élet

Már e földön az enyém lett.

Ha örömmel gerjedezem

És rebegni igyekezem,

Tetőled mennyi áldást vészek!

Feltekintvén rád, Atyámra,

Könny csordul már az orcámra;

Azáltal olyan újjá lészek,

Mint a plánta, mikor arra

Harmatcseppet szülsz hajnalra.

Ha szívemet bánat járja,

Szemem keserűség árja:

Előtted való zokogásom;

Titkon ajtómat behajtva

És magánosan sóhajtva

Akkor is édes újulásom,

Mert minden könnyűvel, jajjal

Könnyebbül sorsom egy bajjal.

Bundzik Attila lelkipásztor

Ózd-Sajóvárkony