Kun Bertalan életművének tanulmányozása egy olyan kornak a történéseibe vezet el, amikor a nemzeti, társadalmi, egyházi kérdések sokasága megoldásra vártak. Ő mint lelkész, egyházkormányzó, lelkes „hazafi" - reformátor elődeihez híven - mindezeket a kérdéseket hittel, bölcsességgel felvállalta.

Nagy példányszámban, nyomtatásban megjelent művei: szépirodalmi, főleg tudományos, gyakorlati teológiai jellegű dolgozatai, könyvei betekintést adnak korának változatos, küzdelmes, egyházi és világi eseményeibe.

Papi szolgálatának 70, ebből 44 évig tartó püspöki tisztének áldásai, küzdelmei: egyháza, protestáns iskolák, nemzete iránt elkötelezettsége bontakozik ki az olvasók előtt. Arra törekedett Istentől rendelt hosszú életének minden idejében: Széchenyi, Kossuth, Deák Ferenc, császárok, királyok jelenlétében..., hogy elérkezhessen nemzetének, egyházának tisztább korszakához, tanítványi szerénységgel.

Mint püspöknek megadatott az, ami a jövőt látó embereknek csak nagy ritkán, hogy jóslatai, sőt tudományos igénnyel megfogalmazott elgondolásai a szeme láttára értek valósággá. Tudta, hogy a nemes harcnak, szabályszerű küzdelemnek akkor is van értelme, ha sok esetben nem kíséri világi értelemben siker, elismerés, hála... még az is lehet, hogy leginkább ekkor van értelme. A biblikus megfontolások valóságában soha nem fogta el a reménytelenség.

A Szentírás felől közelíti meg az egyház, benne a keresztyén ember és világának kérdéseit. Tudományával nem kérkedik, mert hite által vallja: „minden Isten ajándéka". Szelíd természetű egyházkormányzó volt, de nem tért ki a helyes elgondolások megvalósításában a kemény vitatkozások elől. Munkatársait nem illette elmarasztalással, a felsőbbséget mint Isten döntését elfogadta, így érthetjük meg, hogy még a királyt is „áldottnak" nevezi. Szolgálatának hosszú idejében - amely beérkezett a 20. századba - szorgalom, pontosság, tudományos igény és a krisztusi szeretet nyilatkozik meg!

Írásainak fellelhető sokaságát, benne el nem évülő bibliai és tudományos meglátásait igyekeztem mint szerző egyházunk mai életére és szolgálatára is vonatkoztatni. Teológiai tudományát, gazdag, klasszikus műveltségét kora ifjúságától fogva a sárospataki kollégiumban szerezte meg és a korabeli német protestáns egyetemeken gyarapította. De nem használta abban a formában, hanem átértékelte a biblikus, magyar reformátori tételekre, tanításokra. Minden idők református nemzedékének útmutatás ez: nem divatos, tetszetős utakon, új tanokkal kísérletezni, hanem tovább menni a magyar reformátorok tanításainak sok áldást teremtő útján.

Úgy állítottam össze a „Meredek sziklák között" című megemlékezést, hogy egyházi beszédek, jubileumi megemlékezések, temetési prédikációk, tanulmányok egy vagy több darabját ismertetve elvezethessem az olvasót a sokszínű, tartalmas, a kor értékeit és hiányosságait feltáró, tudományosan bemutató írások megértéséhez.

2010. október 24-én a felsőnyárádi gyülekezet hálás megemlékezést tartott Kun Bertalan püspökre emlékezve. Halálának századik évfordulóján is érezzük át, hogy a tudós püspök elmúlt, de mégis létező életével „tiszti rokonságban" lehetünk, aki „remekképül", „tűzoszlopul" adatott mindnyájunknak, hogy Istentől rendelt küldetésünkhöz méltók lehessünk.

Kocsis Attila