Szécsényi György Budapesten született. Már középiskolás diákként tevékenykedett az akkori lelki megújulás idején gyülekezetében az ifjúsági munkában. A budapesti teológián végezte tanulmányait 1951-től, és 1956-ban szerzett lelkészi oklevelet. Akkor a megszűnt Tiszáninnen hevesi része a Dunamelléki egyházkerülethez tartozott, így került Egerbe segédlelkésznek, majd mikor visszaállt az egyházkerület, tiszáninnenivé vált ő maga is, és egész életét, lelkipásztori szolgálatát itt végezte. Először Egerben volt segédlelkész, majd a megüresedett bükkzsérci gyülekezetbe nevezték ki helyettes lelkésznek. Itt a gyülekezet rövid idő alatt megszerette és megválasztotta lelkipásztorának. 1957. október 27-én volt a beiktatása, és ugyanekkor volt az esküvője is az egri segédlelkészsége alatt megismert Ildikóval.

Szécsényi György azok közé a lelkipásztorok közé tartozott - egyre kevesebben vannak ilyenek -, akik egész lelkipásztori munkájukat egy helyen, egy gyülekezetben végezték. 2002-ben ment nyugdíjba, tehát 45 évig pásztorolta a bükkzsérci gyülekezetet. Valóban pásztora volt a gyülekezetnek, sőt az egész község tisztelte és szerette. A község nagyobb része református lévén minden családdal kapcsolatba került, amikor keresztelt, hitoktatott, konfirmált, esketett és temetett. 1990 után két cikluson át is tagja volt a helyi képviselőtestületnek.

A közegyházi munkából is kivette a részét; különböző szinteken és területen kapott fontos megbízásokat. Az egyházmegyében tanácsbíró, ökumenikus és békeügyi, majd énekügyi előadó, 1982-től 2000-ig az egyházmegye esperese volt. Több cikluson át zsinati tag, és 1990-től nyugdíjazásáig a Zsinati Számvizsgáló Bizottságnak elnöke is volt. A szomszédos Cserépfalu pásztorolását is évekig végezte, mikor ott nem volt lelkipásztor.

A bükkzsérci gyülekezet áldásokat nyert az 1930-as, 40-es lelki ébredésből. Férfiak és nők újultak meg hitükben vagy jutottak hitre. A Bethánia egylet áldásosan működött a gyülekezetben, de kényszerű feloszlatása után is tovább dolgoztak és imádkoztak annak tagjai. A lelkipásztor is jó kapcsolatban volt és együtt tudott dolgozni velük. Az egykori Bethánia vezetője volt a kántora a gyülekezetnek, és egyben egyházmegyei tisztséget is betöltött.

A gyülekezet lelkiségének jó bizonysága volt az is, hogy az egyházmegyében az egyik „legszolgálóbb" gyülekezet volt a bükkzsérci. Amikor még sokat jelentett diakóniai intézményeinknek a gyülekezeti segítség, pénzben és természetben évtizedeken át jelentős adományok érkeztek oda Bükkzsércről. Példamutatóan szervezte a lelkipásztor a tél végi „csigacsinálásokat", amikor a szép számmal együttlevő asszonyoknak evangéliumi estéket rendezett, hogy a kölcsönös adásban és vevésben - anyagiak adásában és lelkiek vevésében gazdagodjanak a részvevők.

Szécsényi György a saját családjában is végezte példamutató módon a szolgáló szeretet munkáját. Három lányuk közül az egyiket fogyatékosként kapták, fogadták és gondozták nagy szeretettel. Felesége élete utolsó éveiben súlyos betegsége miatt egyre tehetetlenebbé vált. Az ő ápolását is hűséges és türelmes szeretettel vállalta és végezte. Ilyen magatartása is hiteles prédikáció volt gyülekezetében, sőt a községben és lelkésztársai körében.

Emléke legyen szolgálatra indító mindnyájunknak.

Dr. Benke György