Felelősségünk a megújulásban

Csomós József püspök köszöntőjében történelminek nevezte ezt a lépést, mely a kerületi Tanulmányi Bizottság és a Sárospataki Teológia közös munkája nyomán indulhatott el ebben az évben. A Lukács 10,21 felolvasása után köszöntőjében azt kívánta a résztvevőknek, hogy az Igében olvasott gyermeki indulattal vegyenek részt a továbbképzésben, amiben a szakmai napok mellett a személyes példaadás is kulcsfontosságú kell hogy legyen.

A szervezők nevében dr. Enghy Sándor köszöntötte a továbbképző napra összegyűlteket, majd Balog Zoltán református lelkész, az országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke tartotta meg előadását. Az előadó szolgatársként szólt a lelkipásztoroknak arról, hogy egyháznak, gyülekezeteknek, gyülekezeti tagoknak és lelkészeknek milyen pótolhatatlan szerepe van a válságban lévő társadalom megújulásában.

Rácsok András

A nap második felében két előadást hallhattunk, melyek a gyakorlati teológia területét, a liturgiát és az egyházzene ügyét érintették. Az előbbi előadója Fekete Csaba volt Debrecenből, utóbbi témában pedig Draskóczy Lászlót hallgathattuk meg Budapestről. Mindkét előadás érzékeny, napjainkban is rendezetlen problémát, témát vetett fel.

Fekete Csaba rendkívül szerteágazó előadása szembesíteni akart bennünket a liturgia lehetőségeivel és a liturgia nélkülözésének veszélyeivel. Előadásának címe is ennek jegyében fogalmazódott meg: Liturgia vagy liturgiátlanság? Fekete Csaba figyelmünk középpontjába azokat a meghosszabbítható tendenciákat állította, melyek jól láthatók az újonnan születő, a liturgiát levetnivaló, szűkös korlátnak, élettelen formának tekintő közösségek életében. Az istentisztelet fő célkitűzése - a liturgia hiányában - könnyen válhat improvizatív lelkesítéssé, a gerjesztett lelki élmények színterévé. Számtalan példán keresztül világított rá az előadó a liturgia közösségformáló, emlékeztető, fegyelmező és hitvallásos erejére, melyek meggyőzőek és elgondolkodtatóak voltak. Kérdéseink, félelmeink, miszerint liturgiánk állja-e a mai kor kihívásait, s emellett tükrözi az istenfélelmet és a méltó hódolat, természetesen joggal merültek fel. Az előadás tanulsága számomra a következőkben ragadható meg: a liturgia olyan lehetőség gyülekezeteink számára, melyben biztonsággal, lelki módon és tisztán fordulhatunk Istenhez, ahol nincs helye a „valamit valahogyan" gyakorlatnak, ahol kiábrázolódhat a kapcsolatunk, lelki közösségünk az időben előttünk járó elődökkel és a minket követő generációkkal. Másfelől, az igei szolgálattevők oldaláról nézve: az istentisztelet liturgiájának minden pillanata - különös tekintettel az imádságra és az éneklésre - odaszánt végiggondolást, gondos tervezést és azzal való betöltekezést kíván.

Draskóczy László a Dunamelléki Egyházkerületben megjelentetett és megjelenésre váró énekfüzetekről és azok hasznáról számolt be a jelenlevőknek. Az első füzet, mely a Hadd zengjen énekszó címet viseli, 2009 decemberében látott napvilágot. Ezt még két hasonló gyűjtemény követi majd a 2010-es esztendőben. A kérdésre, hogy miért látták szükségesnek egy új énekanyag összeállítását, Draskóczy László elmondta, hogy református, fekete énekeskönyvünk, melyet immár 60 éve szeretve használunk, megfáradt, énekei elkoptak. Míg a fiatalok rugalmasabban frissítik repertoárjukat, a „felnőtt" gyülekezetek csak vágyakoznak az új énekek után. Ez a sokféle módon megfogalmazódó igény és Szabó István püspök úr sürgető támogatása  késztette szerkesztőmunkára azt a bizottságot, amelyik új, lendületes, már ismert vagy ismeretlen énekekből egy csokorra való „friss" énekkel látta el a gyülekezeteket. Nem lehetett megkerülni a kérdést: hogyan illeszthetők be ezek az énekek az istentiszteleti liturgiába? Draskóczy tanár úr mint a Pasaréti Református Egyházközség kántora, már egy működő gyakorlatról számolhatott be a jelenlevőknek: gyülekezetük nagy haszonnal vette használatba az énekfüzet énekeit az istentiszteleti alkalmakon, természetesen a fekete énekeskönyv énekei mellett. Az előadás legmozgalmasabb és záró pillanatai akkor következtek, amikor tanár úr a zongora mellől énekeltette meg a lelkésztovábbképzés résztvevőit.

Beidek Adrienn