Már az első estén megtapasztaltuk ennek az Igének kézzelfogható valóságát és Isten Lelkének munkáját, hiszen a zord időjárás - hófúvás, megközelíthetetlen települések - ellenére szép számban gyülekeztünk egybe. Vass Nógrádi Béla újcsanálosi lelkipásztor a római levél 5. részének 5. verse alapján szólt arról, hogy a ma embere sok mindennel dicsekszik és sok mindenbe veti bizodalmát, de végül csalódnia kell; a kecsegtető, de üres ígéretek mögött nincs fedezet, éppen ezért hiteltelenek. Mi azonban egészen mással dicsekszünk. Dicsekszünk Istennel, mert szívünkbe áradó szeretete a Szentlélek által békességet teremt. Ez a békéltetés Jézus Krisztus áldozatában lett valósággá számunkra. Dicsekszünk a reménységgel, hogy részesülünk Isten dicsőségében, mert teljességre viszi mindazt, amit Jézus Krisztusban elkezdett bennünk. Dicsekszünk nyomorúságainkkal, amelyet nem beletörődve, nem is lázadva hordozunk, hanem elfogadva Istentől és egymás terhét hordozva. A hit és a remény végigkíséri életünket, és mindezeken felül Isten szeretete is velünk marad.
A következő estén az emmausi tanítványok történetét követve Fodor József lelkipásztor beszélt emberi váradalmainkról és az igazi reménységről, amelyet a feltámadott Jézus ad tanítványainak „Maradj velünk..." - mondják a tanítványok. Jézus ma is életünk része akar lenni. Mit teszünk mi? Hagyjuk, hogy kívül maradjon, mint egy idegen, vagy behívjuk Őt, és engedjük, hogy lakozást vegyen bennünk és úrrá legyen a mi életünkön? A harmadik estén falunk szülötte, Varga Gyöngyi hejőbábai lelkipásztor igehirdetésének központi gondolata a János evangéliuma 15. részének 16. verse volt: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki és én rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek." Isten kiválasztó szeretete megelőzi a mi döntésünket. Milyen nehéz ezt sokszor elfogadni, hogy nem én, hanem Ő a kezdeményező. Nem tudnánk mellette dönteni, ha Ő nem szólítana meg minket Igéje által. Nagy szükség van Isten kiválasztottaira, akikre sóvárogva vár ez a világ. Küldetésünket azonban csak úgy tudjuk hitelesen végezni, ha ott van bennünk az alázat, amire Jézus is tanítja követőit: csak akkor lehet gyümölcstermő az életünk, ha Őbenne megmaradunk.
Csütörtökön este dr. Börzsönyi Józsefné Szabolcsy Mariann ondi lelkipásztor és dr. Börzsönyi József, a Zempléni Egyházmegye esperese jóvoltából egy csodálatos utazásban lehetett részünk: vetített képes előadásukban végigkísértük nagy reformátorunk, Kálvin János életútját. Szülővárosától Noyontól Párizson, Bázelen, Strasbourgon keresztül eljutottunk Genfig, ahol a reformátor több esztendőn keresztül az egyház megújításán fáradozott: létrehozta az első presbitériumot, kórházat, egyetemet alapított, és szorgalmas munkára nevelte a genfieket. Reformátori munkája nagy hatással volt magyar népünkre; a legválságosabb időkben jelentette a hitbeli megújulást, erősítette magyarságtudatunkat, és távlatot adott a jövőre nézve.
A hét utolsó alkalmán Földesiné Kántor Mária hernádnémeti lelkipásztor, a Tiszáninneni Nőszövetség titkára a Királyok második könyve 4. része, valamint János evangéliuma 12. részének 3. verse alapján hirdette közöttünk Isten Igéjét. Mi az, ami a legnagyobb fontossággal bír az életünkben? Van-e hitünk, vannak-e lelki tartalékaink? Jézus Krisztus által a kevés is lehet elég, ha nemcsak kérni tudunk, hanem hálát adni. A hálaadó élet nem önmagáért való; aki hálaadással veszi el Isten ajándékait, annak az élete olyan mint a jó illatú kenet, amely szétárad, és betölt emberi életek.
Mint a Nőszövetség titkára beszámolt arról, milyen feladatot látnak el a Nőszövetség tagjai gyülekezetükben: idős, beteg egyháztagokat látogatnak, családi napot, szeretetvendégséget szerveznek, áldozatos munkájukkal segítik a lelkipásztor házaspár és a presbitérium munkáját.
Esti alkalmaink szeretetvendégséggel és kötetlen beszélgetéssel értek véget. Reménység szerint lesz folytatás, hiszen mindannyian, akik e csendes hét alkalmain részt vettünk, maradandó élményekkel lettünk gazdagabbak. Megtapasztalhattuk és átélhettük a csodát: Isten Lelke munkálkodik a mi életünkben, és jó véghez viszi fáradozásunkat.
Fodorné Mészáros Klára
beosztott lelkész