Nem azért vagy szegénységben, mert Isten meggyűlölt, vagy megvetett téged...Gyűlölte-e, megvetette-e Jóbot, mikor az minden javától megfosztatott és utolsó szegénységre jutott? Kétségkívül nem gyűlölte és nem vetette meg. Gyűlölte-e, megvetette-e Lázárt, mikor az nemcsak olyan szegény éhező volt, hogy a gazdag asztaláról lehulló morzsákért esedezett, hanem olyan fekélyes is, hogy az ebek nyalták sebeit... Sőt, hogy többet ne említsek: gyűlölte-e, megvetette-e Jézust, mikor olyan nagy szegénységben volt, hogy nem volt hová fejét lehajtania...Te sem gondolkodhatsz tehát úgy, szegénységben élő keresztyén, hogy szegénységed azért van, mert Isten gyűlöl és megvet téged...
A szegénységnek nincs semmi akadálya. Ez nem köti a világhoz az embert, sőt inkább megutáltatja azt; nem teszi felfuvalkodottá az embert, sőt inkább megalázza; nem felejteti el az emberrel az Istent, sőt inkább vonja és kapcsolja Hozzá...
De a földi életre nézve is gondja van Istennek a szegényre, és jó akarattal viseltetik iránta. Nem hagy erről kételkedni Isten beszédének sok bizonysága. Az Úr nem feledkezik el a szegények kiáltásáról... Nem veti meg és nem utálja meg a szegény nyomorúságát és nem rejti el az Ő orcáját tőle...
...Soha ne békétlenkedj Isten igazsága ellen, hanem nyugodj meg akaratában és elégedj meg azzal az állapottal, amibe helyezett, tudva, hogy ő azt ítélte jónak számodra. Soha ne nyúlj tilalmas eszközökhöz állapotod megváltoztatására, mint lopás, csalárdság stb., hanem Istent féld. Dolgozz, munkálkodj mindennapi eledeled és ruházatod megszerzésére. Bízz Istenben! Ha ő az égi madarakat eltartja, ha a mező virágait ruházza, nem sokkal inkább téged... Imádkozz!