Ige feletti elcsendesedésre, testvéri közösségre, hitbeli növekedésre, megerősödésre hívott bennünket ismét Urunk. A Szikra csendesnapnak ezúttal a Sátoraljaújhelyi Református Gyülekezet adott otthont. Jó volt újra együtt lenni, énekszóval az Urat dicsérni! Áhítaton, tartalmas előadáson vehettünk részt, majd alkalmunk nyílt „meghódítani" a Szár-hegyet, s megtekinteni az ott található Kálvária emlékműrendszert is. Ez alkalommal a csendesnapunk témája a VIII. parancsolat volt. Amikor erre a parancsolatra gondolunk, sokunknak eszébe jutnak azok a gyerekkori emlékek, amikor megtetszett az, ami a másé... és elvettük. De nem csak gyermekként, és nem csak tárgyakat vesz el az ember a másiktól. Előfordulhat az is, hogy bele sem gondolunk, lopás az, amit éppen teszünk. Egy-egy kimondott felelőtlen szóval, ígérettel, cselekedettel meg lehet lopni, meg lehet fosztani a másik ember szívét is.

Az előadásban Fejér Zoltán lelkipásztor testvérünk a lopás okáról, a mögötte álló Kísértő személyéről beszélt, valamint arról, mit tekinthetünk lopásnak, s mi a megoldás erre a bűnre is. Jézus Krisztust befogadva, rá hagyatkozva, benne bízva életünk teljességet kap, s vele szabadok leszünk arra, hogy ne vétkezzünk. Tiszta tekintetet, tiszta szívet kell kérnünk Urunktól, vigyáznunk kell a szemünkre, s a szívünkre is.

Az előadás után eszembe jutott az az időszak az életemben, amikor azt néztem, mi az, ami nekem nincs, mire lenne még szükségem. Úgy gondolkodtam, ha bizonyos dolgok adottak lennének számomra, ami másnak van, akkor jobb, könnyebb lenne... Újra és újra megerősít s megerősített ez alkalommal is az ige: „Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" Nem kell azt gondolnunk, minél több dolgot birtoklunk, annál boldogabbak leszünk. Nem kell vágyakoznunk a máséra. Nem kell megszereznünk a másét. Mert Isten minden szükségünket betölti, mindent megad gyermekeinek, amire valóban szükségük van. Az Ö Fiában már miénk lett minden.

(Anita)