A hálaadás pillanatait az emlékezés olykor fájdalmas, olykor felemelő érzései színezték. A gyülekezet közösségének nagy része még emlékszik arra a decemberi éjszakára, mikor pár óra alatt vált semmivé egy gyülekezet otthona. Emlékeznek ugyanakkor a helyreállítás csodájára is, azokra a lépésekre, amiken keresztül Isten vezette a közösséget az újjáépítésben. És mindeközben nem csak az új templom, de a gyülekezet is épült.

A hálaadó vasárnapon két istentiszteleten is részt vehetett a gyülekezet közössége: délelőtt Gazda István esperes úr hirdette az Igét. A tűz jelképeit sorra véve a Bibliából a romboló és építő tűz jelenségére hívta fel a figyelmet, biztatva a gyülekezet közösségét a pünkösdi történet alapján a Szentlélek gyógyító tüzének uralmára életük felett.

Délután Csomós József püspök úr igehirdetésében a 118. zsoltárból vett textus alapján kiemelte, hogy Isten jóságán keresztül kell szemlélnünk életünket. Isten jó, és csak Ő jó egyedül. Ezt még a legnehezebb pillanatokban is el kell hinnünk, meg kell vallanunk.

A visszaemlékezést dr. Kádár Péter, a gyülekezet egykori lelkipásztora tartotta. Szavain keresztül felelevenedtek az újjáépítésnek fáradságos mozzanatai, a megtapasztalt támogatás mindazon testvérektől, akiket Isten bárminemű segítségre indított.

Az emlékezést segítette Nagy Károly Zsolt lelkipásztor zenés fényképes vetítése, mely a pusztulást és újjáépülést egyaránt megjelenítette.

A gyülekezet énekkarának és a Jókai Mór Református Általános Iskola tanulóinak ünnepi szolgálata színesítette az istentiszteletet. Az iskolában vehettünk részt az istentisztelet utáni szeretetvendégségen is.

A hálaadó alkalom középpontjában Isten megtartó kegyelme, szeretete, megtapasztalható segítsége állt. Ez kísérte az újjáépítés munkáját. Csoda, mely kézzelfoghatóvá vált, nem csak egy gyülekezet számára, de mindazoknak is, akik szeretetükkel, imádságukkal, támogatásukkal kísérték a nehéz időkben a gyülekezet közösségét. Több is történt azonban ennél. Az elmúlt 10 évben Isten kegyelméből folytatódhatott a lelki munka is a közösségben, épül a lelki ház is.

És ez az építkezés nem áll le. Ebben a földi életben legalább is. Legyen ennek hatása a körülöttünk lévő világra is, amiben a gonosz embert, értéket, kapcsolatokat romboló munkája folyik. Legyünk Krisztus gyermekeiként építők, épülők! Legyünk kovásszá, közvetítve Istenünk szeretetét, az evangéliumot a világban, melybe helyeztettünk, s melyben ígérete szerint megőriz minket a mi Urunk.

Thománé Szikora Anita

beosztott lelkipásztor