Ha a halál árnyéka völgyében járok is,

nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy.

Az Úr az én pásztorom, betegségem idején is,

sötét, fáradt utakon vezet, mégsem szomjazom.

Erős jobbjával terelget engem, csendes vizekhez,

ha fájdalmak útján járok is, tudom, nem vagyok egyedül,

mint hűs szellő felüdíted elcsüggedt lelkemet.

Az Úr az én oltalmam mindenféle baj között,

reggel és este szüntelenül óhajtlak, Uram!

Vágyódom utánad, mint elhagyott gyermek anyja után,

tudom, hűen megőrzöd léptemet.

Látod, mennyire megfáradtam terheim alatt,

vihar sebezte fel életemet, mély sebet ejtett rajtam,

de Istenem az Úr nem felejtkezett el rólam!

Most és mindenkor rajtam tartja tekintetét,

mint páncél borul védtelen gyengeségemre.

Szeretlek Uram, árvaságom idején is,

csendes perceim könyörtelen igazságában

kiszáradt lelkem éltető forrása vagy.

Szeretlek Téged halk vallomásomban,

fájdalmaim kiáltásában, életem vak homályában

Rád tekint gyarló szemem.

Ha testem meg is töretik, minden Tiéd, Istenem,

mert Te vagy az én jó pásztorom.

Soha meg nem szomjazom, és ha ezerszer elbuknék is,

felállok, mert Benned bízom.

Emelj fel, adj erőt nekem, kietlen utakon légy utam,

erőtlenségem erőssége, hadd érezzem jelenlétedet,

hadd értsem akaratodat!

Az Úr az én pásztorom, nem vagyok elhagyatott,

hűen őrködik életem fölött, nem vagyok elveszett,

ha a betegség nyomasztó labirintusában járnék is,

nem tévedek el, hiszen Ő vezet engem szüntelen. Ámen.

(Sándor Malvin)