A kicsiny közösségek életében 1933-ban, tehát kerek 75 esztendeje történt, hogy „Isten gondviselő kegyelme megadta ... azt az örömet, hogy a tiszáninneni református egyházkerületünk püspökét: főtiszteletű és méltóságos Farkas István püspök urat, magas kíséretével, generális vizitációra gyülekezetünk kebelében üdvözölhesse." 1949-ben dr. Enyedi Andor tett emlékezetes püspöki látogatást, vagyis pontosan 59 évvel ezelőtt. Ezért különösen ünnepivé tette a lelkészbeiktatást az egyházkerület jelenlegi püspökének részvétele, áldáskívánó köszöntése.
A beiktatást Börzsönyi József zempléni esperes végezte, beiktatási beszédét az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 13. fejezetéből választott igeszakaszra alapozva, s felhívta a gyülekezet figyelmét a lelkipásztor életének egy rendkívül fontos mozzanatára: arra, hogy imádsággal és áldásmondással veszik körül elindulásakor.
Darvas Szilárd, a beiktatott lelkipásztor a Róma 15,14-21 verseket választotta igehirdetése alapjának, amelyben többek között személyes hangvételűen megfogalmazott gondolatokkal értékelte a gyülekezethez való viszonyát.
Az istentiszteletet még ünnepibbé tette egy alsóberecki gyülekezeti tag szavalata, valamint a felsőberecki gyülekezeti kórus szolgálata.
Nyilvános presbiteri gyűlés keretében elsőként Csomós József püspök köszöntötte a beiktatott lelkipásztort a 2Thessz 2,13-15 verseivel: „...ezért tehát testvéreim álljatok szilárdan..." Ezt követte a Szathmáry család zenei köszöntője. A beiktatott lelkipásztort és hitvestársát, Laczkó Gabriellát - a társegyházközségek Alsóbereckiben beiktatott lelkipásztorát - a társegyházközségek nevében Bényei István (Alsóberecki) és ifj. Tóth Gyula (Felsőberecki) köszöntötték, csakúgy, mint a két község polgármesterei, valamint a római és görög katolikus szolgatársak is.
Az ünnepi alkalom után szeretetvendégség várta a résztvevőket.
(a szerk.)