Kettős céllal jöttek Krisztus gyermekei az abaúji városba; kettős ünnepségre hívta fel a messze hangzó harangszó az emberek figyelmét. Egyrészt hálaadással ünnepelni és újra elmondani, miként igyekezett Luther Márton felhívni a figyelmet 1517. október 31-én arra, hogy az anyaszentegyházat meg kell tisztítani azoktól a téves gyakorlatoktól, tanításoktól, amelyek messze eltérítik Üdvözítő Urától. Másrészt pedig ünnepelni azt, hogy református egyházunk közössége négy fiatal lelkipásztort szentel fel és bocsát útjára az evangéliumot hirdető szolgálatokba. Ünneplésünkben osztozhattak a televízió nézői is, mert az istentiszteletet élő adásban közvetítette a Magyar Televízió.

Isten Igéjét Csomós József gönci lelkipásztor, egyházkerületünk püspöke hirdette a Jelenések könyve 22,6-7 versei alapján: „Ezt mondta nekem: ezek az igék megbízhatóak és igazak, mert az Úr a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgájával mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.". Nem ünneplünk-e túl sok mindent ezen az egy istentiszteleten? - tette fel a kérdést igehirdetésének bevezetésében Püspök Úr. De vajon a Biblia éve, a reformáció ünnepe és a lelkészszentelés nem ugyanannak az egy dolognak a fontosságáról szól-e? Vajon nem az ember boldogságáról szól-e; és vajon nem ennek a boldogságnak a forrására hívja e fel mindhárom dolog a figyelmet? Mert mitől lesz boldog az ember? Azt mondja az Ige, hogy attól, ha az ember „megtartja e könyv prófétai igéit". A Biblia évében pedig - azon túl, hogy minden év a Biblia éve - 2008-ban az a cél, hogy azoknak az embertársainknak a figyelmét is felhívjuk a Bibliára, akiknek egyetlen évük sem a Biblia éve. A reformáció ünnepe ugyancsak a Sola Scriptura elv fontosságát hangsúlyozza. Az egyedülit, a legfontosabbat tisztán megőrizni, és a Szentírást továbbadni az utánunk jövő nemzedéknek. És a lelkészszentelés is még mindig ugyanerről a szolgálatról beszél.

Ifjú testvéreinket - mondta az igehirdető - Isten elhívása után, tőlünk telhetően megtanítottuk, és ők megtanulták, ami ehhez a szolgálathoz kell, és most megkapják az utolsó felhatalmazást, hogy menjenek és emberi lehetőségeikhez mérten tegyék boldoggá az embereket. Hogyan? Úgy, ahogyan ők maguk, mi magunk is boldogok lettünk. Figyelmeztetni őket arra, hogy a boldogsághoz annyi kell: megtartani e könyv, az Istentől ihletett Szentírás prófétai igéit. Az igét, amely megbízható, ami igaz. Az igét, ami olyan igazság, ami soha nem csap be, amire lehet építeni, ami eligazít, ami kérdéseinkre választ ad. 15 millió magyar boldogsága függ a mi szolgálatainktól, a mi felelősségérzetünktől - hívta fel a figyelmet Csomós József. Tévedésünk az, amikor különböző eszközökkel be akarjuk vinni az embereket a templomokba. Ne akarjuk! Ti akarjatok kimenni közéjük - buzdított az igehirdető -, mint boldog emberek; kimenni a templomból a világba, hogy lássák meg rajtatok az igazi boldogságot és ti meg fogjátok látni, hogy ők be fognak jönni templomainkba. Mutassátok meg, hogy ebben a hazug világban is mertek igazak lenni és igazak maradni. Had lássa a világ, hogy a gyászban is reménység hagyja el ajkatokat. Lássák és tapasztalják az emberek, hogy ebben a harácsoló és „sosem elég" világban ti tudtok elégedettek lenni. Nem könnyű, de reményteljes szolgálat ez. Ifjú Testvérek! Előttetek is van cél: lehet küzdeni, lehet harcolni a hit mellett a mindennapi felelősséggel.

Isten buzdító és életre keltő szavainak tolmácsolása, illetve a Gönci Református Énekkar szolgálata után Szűcs Endre egyházkerületi főjegyző jelentette be a gyülekezet felé, hogy a Tiszáninneni Egyházkerület közgyűlése a lelkészszentelésre jelentkezettek kérelmét megvizsgálta és megállapította, hogy megfelelnek a lelkészszentelésre bocsátás feltételeinek, így a közgyűlés őket felszentelésre bocsátja. A lelkipásztorok a lelkészi szolgálat hűséges betöltésére magukat esküvel is elkötelezték a gyülekezet és az Úristen színe előtt, majd hagyományainkhoz híven elöljáróink kezüket az ifjú lelkészek fejére téve kérték Isten Szentlelkének kiáradását, áldásait életükre és szolgálatukra. Az újonnan felszentelt lelkipásztoraink:

Karsai Péter, jelenleg rendelkezési állományban van,

Korom Attila Ádám, a mályinkai református egyházközség helyettes lelkipásztora,

Kulikné Farkas Tímea Erika a Miskolc-felsővárosi református egyházközség beosztott lelkipásztora,

Orosz Róbert, a tomori református egyházközségben lát el helyettes lelkipásztori szolgálatot.

A felszentelés és a szolgálatra való kibocsátást követően Egyházkerületünk világi elöljárói kézfogással bizonyították a felszenteltek iránt való atyafiúi szeretetüket, majd a felszentelt lelkipásztorok nevében Kulikné Farkas Tímea Erika imádkozott.

Ábrám Tibor egyházkerületünk főgondnoka kérte Isten áldását az újonnan szolgálatba állókra, illetve kérte és buzdította őket, hogy szolgálataik legyenek mindig az Isten dicsőségére. Felhívta az ifjú szolgatársak figyelmét arra, hogy az embereket, akikkel majd szolgálataik során találkozni fognak, ugyanazok a kérdések foglalkoztatják: mi hasznom van nekem abból, amit teszek; mi haszna embertársamnak az én cselekedeteimből; mi haszna a nagyobb közösségnek az én cselekedeteimből; és végül mi haszna egy eszmének, egy értékrendszernek az én életemből. Főgondnok Úr arra buzdított, hogy legyenek példák ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában; hogy tudják mindig a helyes sorrendet a kérdések kapcsán és keressék mindig az Isten országát szolgálataikban és magánéletükben is, hogy majd minden más egyéb megadathasson számukra. Ábrám Tibor szólt a felszenteltek családjához és megköszönte nekik a gyermekeik fel nyújtott eddigi iránymutatást, támogatást. Majd végül szólt azokhoz a gyülekezetekhez, ahol ezek az ifjú lelkészek szolgálnak, vagy szolgálni fognak. Tiszteletre, megbecsülésre, egymást szolgatársnak tekintésére buzdította a gyülekezetek tagjait lelkipásztoraik iránt.

Az istentisztelet végén pedig az Isten ügyének való adakozásra hívta a gyülekezet tagjait Ábrám Tibor. Az istentiszteleten összegyűlt perselypénzzel ugyanis folytatódik az a gyűjtési akció, mely során egy rendkívüli szolgálatból veszi ki részét a Tiszáninneni Református Egyházkerület. Az adományokból, melyek intézményeink és gyülekezeteink adakozó tagjainak Isten ügye iránti nyitottságát fejezi ki, egy afrikai országban, Malawiban iskola és templom épül. Ezzel a céllal buzdított tehát Főgondnok Úr a bőkezű adakozásra.

Végül nemzeti imádságunk, a Himnusz, illetve a 396. énekünk 3. versének eléneklésével zárult ünnepségünk.

Rácsok Andrea