A Sófár egy református keresztyén fiatalokból álló baráti kör kezdeményezése, melynek célja, hogy összefogja és segítse mindazoknak a munkáját, akik református gyülekezeteinkben bármilyen formában fiatalok között, gyülekezeti alkalmakon végeznek énekes szolgálatot. Ehhez ez év nyarán egy olyan egy hetes alkalmat hirdettünk meg, amely során zenei tudásban, tapasztalatban és lelkiekben is el lehetett mélyülni a résztvevőknek. Az „Első Sófár Dicsőítő Iskola" nevet adtuk az alkalomnak, amelyre első körben kb. 50 résztvevőt vártunk. A tervünk az volt, hogy a délelőtti és délutáni órákban hangszerek szerinti kurzusokat tartunk, melyekre mindenki hangszeres tudása szerint jelentkezhet. Így gitár, zongora, dob, és ének kurzust tudtunk indítani kezdő és haladó szinten. Emellett az énekkurzus volt a legnépszerűbb a tábor során. Mindenkinek kötelező volt szolfézsórán is részt venni, hiszen enélkül elképzelhetetlen a zenélés. Ezt is mindenki a már meglévő tudásszintjének megfelelő csoportokban vehette igénybe. A különböző kurzusokat képzett zenetanárok vezették, mondhatom, mindnyájunk épülésére. A kiscsoportos munka során volt idő a tanulókkal egyenként és csoportosan is foglalkozni.

Minden reggel közös szemináriumon vehettünk részt, melyet az Egyesült Államokból érkező Eric Herron lelkipásztor, dicséretvezető tartott. Eric nem csak gyülekezetében vezeti az éneklést, hanem folyamatosan készít élő és stúdióalbumokat is saját szerzeményeiből és ismert keresztyén énekek feldolgozásából. Nagy hasznunkra voltak szemléletes hasonlatai, gyakorlati tanácsai, tapasztalatai, melyeket megosztott velünk.

Az iskola során olyan énekanyaggal igyekeztünk dolgozni, melyek hasznosak lehetnek a mindennapi gyülekezeti élet során. Ezért az összeállított énekfüzetünk egyenlő arányban tartalmazott református énekeskönyvi énekeket, ismert nemzetközi keresztyén énekeket és saját szerzeményeinket. Különleges élmény volt hallani, hogyan fér meg egymás mellett ó és új. Mindannyiunkban ledőltek olyan előítéletek, amelyek vagy arra irányultak, hogy az új énekek csak silányak lehetnek, vagy a régiek énekelhetetlenek, unalmasak, divatjamúltak. Meggyőződésünk, hogy keletkezési kortól és stílustól független az, hogy egy egyházi ének „minőségi" legyen akár zeneileg, akár tartalmilag. Mi a Sófár dicsőítő iskolában arra helyeztük a hangsúlyt, hogy a minőség kérdése nagyban függ az előadó / kántor/ zenész felkészültségétől.

Esténként istentiszteleti alkalmon vehettünk részt, melyen Almási Ferenc és Bihari Sándor lelkipásztorok szolgáltak. Az éneklést a tanárokból álló csapat vezette. Olyan felemelő percek voltak ezek, melyeket talán sosem felejtik el azok, akik részesei lehettek.

A zenei és lelki épülés mellett a legértékesebb dolognak azt tartom, hogy értékes barátságok szövődhettek az együtt töltött idő során.

A szervezők nevében is szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét, akik bármilyen formában segítették a dicsőítő iskola létrejöttét, lebonyolítását!

Thoma László

lelkipásztor, vallástanár