Bemutatkozás

Középiskolai tanulmányimat a Szegedi Kis István Református Gimnáziumban végeztem Békésen, ahonnan 1995-ben felvételt nyertem a Debreceni Református Teológiai Akadémiára. 2001-től két évet töltöttem ösztöndíjasként a hollandiai Kampen-ben. 2003-ban házasodtunk össze feleségemmel, Pál Tündével, aki lelkész-vallástanár szakon végezte el a teológiát. Házasságunkat az Úr egy fiúval, Ábellel, és két, egyelőre még ismeretlen személyiséggel áldotta meg (az ikrek még pocaklakók).

2003 augusztusától 2007 decemberének végéig a debreceni Nagytemplomban szolgáltunk feleségemmel együtt.

Az Avas-Déli Református gyülekezetben - a gyülekezet tagjainak köszönhetően - hamar otthon éreztük magunkat. Nagy szeretettel és kedvességgel vártak és fogadtak bennünket, így nemcsak formálisan, hanem a szó eredeti, nemes értelmében is mondhatjuk: kaptunk új testvéreket is!

Testvéri fogadtatásban volt részünk mind a római mind a görög katolikus atyák (Hess István, Grunda János), valamint hívek részéről is! Nagy öröm számunkra, hogy a hétköznapokban is megélhetjük azt az egységet, melyben hitünk szerint az Úr is látni szeretne minket!

Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom megjegyezni, hogy mind a római, mind a görög katolikus testvérek segítőkészsége, áldozatvállalása rendkívüli (talán példa nélkülinek is mondható) gyülekezetünk irányában, csak hogy a legutóbbit említsem: szeptember 20-án tartottuk a Borsod-Gömöri egyházmegye ifjúsági csendesnapját, melyhez a Jezsuita Gimnázium ebédlőjét és tornatermét „kaptuk kölcsön". Hadd mondjunk köszönetet ezúton is Forrai Tamásnak, a gimnázium igazgatójának!

Gyülekezetünk jövőjével kapcsolatban is elengedhetetlen, hogy a testvéri kapcsolatokat napi szinten is ápoljuk, gondozzuk, hiszen az avasi lakótelep egy-egy felekezetnek önmagában túl nagy falat. Annak érdekében, hogy be tudjuk tölteni missziói küldetésünket, hogy emberek találjanak vissza az Úrhoz és az Ő közösségeihez, ahhoz, hogy a lakótelepen jelentkező szociális problémákra is hitelesen tudjunk reagálni, alternatív válaszokat, megoldási lehetőségeket tudjunk felkínálni, mindez csak közös szolgálatokkal képzelhető el.

Végül néhány szó hosszú távú terveinkről: ha az Úr is akarja, közösségi házat, templomot szeretnénk építeni a lakótelepen élő református közösségnek. Templomot, a szó biblikus jelentésének minden árnyalatát figyelembe véve (az Úr „háza" menedék, a megnyugvásnak, békességnek, feltöltekezésnek helye stb.) Nyitott tereket képzelünk el egy olyan környezetben, ahol többnyire mindenki magára zárja az ajtót...

Testvérgyülekezeti kapcsolataink felfrissítésével (Beregszász, Moberly) szeretnénk a gyülekezetek közötti közös szolgálat lehetőségeit is megteremteni. Itt elsősorban fiataljainknak szeretnénk felmutatni az Úrért végzett szolgálat örömét!

Küldetésnyilatkozatunk még nincs, de ha egyszer megfogalmazzuk, annak alapja a következő lesz: „Mindazok pedig, akik hittek, ... napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel." (ApCsel 2, 44 - 47.)

Szívből kívánjuk mi, lakótelepen élő reformátusok, hogy áldja meg az Úr gazdagon a fentebbi Ige szerint élő gyülekezeteket is!