Szórvány- és kisgyülekezetek találkozója Rátkán

Így volt ez 2008. április 13-án is, amikor a rátkai kis gyülekezet látott vendégül bennünket. Rátkán az istentiszteleti alkalmakat a Művelődési Házban tartják a reformátusok, így itt került megrendezésre a találkozó is.

Nagy szeretettel vettek körül bennünket, nemcsak a falu református népe, hanem a katolikus testvérek is. Úgy éreztük, hogy ez a találkozó mindnyájuk ünnepe. Erről tett bizonyságot az is, hogy a község énekkara, amelynek tagjai egy kivétellel katolikusok, és most kifejezetten református énekek előadásával köszöntötték az egybegyűlteket.

Héring Istvánné polgármester asszony ismertette a falu történetét, melyben az évszázadok során megrázó és örömteli események követték egymást. Most a többségében német nemzetiségű lakosokból álló községben német és magyar ajkúak, katolikusok és reformátusok szeretetben élnek együtt.

Az istentiszteleten dr. Börzsönyi József esperes úr 1Péter 3,8-9 versei alapján Péter apostol szavaival buzdított bennünket arra,

hogy legyünk egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak.

Legyünk áldásul mások számára. Azt az érzést vigyük magunkkal, hogy bár otthon kevesen vagyunk, de összetartozunk azokkal, akik testvéreink a hitben, akik együtt éreznek velünk, szeretnek bennünket. Isten Szentlelke munkálja bennünk az együttérzést és testvérszeretetet, amelyre oly nagy szükség van ma mind a kis- és nagy gyülekezetben, mind egész népünk körében.

Virágh Sándor a Biblia kincsestár című előadásában tíz pontban szólt arról, hogy a Szentírás milyen csodálatos lehetőségeket, kincseket hordoz magában, ha rendszeresen, buzgón, figyelmesen, Isten Lelkének segítségével olvassuk azt. Feladatul kaptuk az előadótól, hogy mi is fogalmazzuk meg, számunkra milyen kincseket rejt a Biblia.

Baksy Jánosné egyházmegyei szórványügyi előadó a Zsoltárok 23 verseivel köszöntötte az egybegyűlteket. A köszöntőben elhangzott, hogy ránk is érvényes Dávid bizonyságtétele: „nem szűkölködöm", pedig mi sokszor az ellenkezőjét érezzük. Csökken a hittanos gyermekek száma, kevés az ifjú, s az idősek is lassan elmennek közülünk, és terveinket is sok áldozattal, nehezen tudjuk megvalósítani. Mégsem szűkölködünk. Nem szűkölködünk Isten gondviselő szeretetében, a pásztorlás csodájában. Vannak füves legelők és csendes vizek, felüdülünk és megvigasztaltatunk ugyanúgy, mint a nagyobb gyülekezetekben élők. Vannak lehetőségeink olvasni és hallgatni az Igét. Van lehetőségünk, hogy hitben éljünk, hogy szeressünk, másokat bátorítsunk, Krisztusra nézzünk, és Krisztusra mutassunk. Kell-e ennél több? Mi is boldogan mondhatjuk Dáviddal együtt: „Bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján."

A találkozó utolsó programpontja a gyülekezetek képviselőinek bemutatkozása és beszámolója volt. Mintegy 25 egyházközség képviselői szóltak a gyülekezetek életéről, örömökről, gondokról, tervekről. Jó volt hallani, hogy ezek a közösségek is igyekeznek élni a lehetőségekkel. Istentiszteletek, házi istentiszteletek, bibliaórák, hittanórák tartatnak rendszeresen. A templomokat, egyházi épületeket renoválják, szépítik a testvérek, adományaikból és egyházmegyei segítséggel. Hála legyen Istennek azért, hogy megtartotta és megsegítette a szórvány- és kisgyülekezeteket. Ő áldja meg életünket, hogy hirdethessük az Ő szeretetét ott, ahová minket helyezett.

A találkozó szeretetvendégséggel ért véget.

Köszönjük a rátkai gyülekezetnek Nagy Károly és Nagyné Szilágyi Andrea lelkipásztoroknak, hogy megszervezték ezt az alkalmat, és szeretettel fogadtak minket. Isten áldása legyen életükön!

Baksy Jánosné

szórványügyi előadó