Olyan épületet lehetett létrehozni, mely külsejében, formájában semmi jelét nem adja annak, hogy ez templom. Lakóház külsejű lehetett, egyforma kinézésű azokkal a házakkal, melyek a közelében voltak. 1950-ben ennél többet nem is lehetett volna remélni, ez maga is ajándék volt, és a gyülekezet volt lelkipásztorának, Kóris Lajos nagytiszteletű úrnak sok fáradozásába került, hogy ezt is elérhette, és az otthon nélküli gyülekezet, mely szinte helyről helyre vándorolva, sátor alatt tartotta sokszor istentiszteletét, most a kapott engedély minden lehetőségét felhasználva, az épületen belül imaházat alakított ki. Aki belép, az már templomban érezte magát. Torony nem volt, harang és harangszó szintén nem volt látható és hallható, de a lényeg, az igehirdetés teljes odaadással és hűséggel hangzott. A gyülekezet épült és növekedett, bár Miskolc református gyülekezeteinek a legkisebbjei közé tartozott.

Azonban a gyülekezet tagjainak a lelkében a vágyakozás mindig megvolt az iránt, hogy az épületnek egyszer templom jellege lehessen, tornya és harangja is. Erre először akkor lehetett gondolni, amikor a gyülekezettől elvett ingatlan és épület utáni bizonyos kárpótlás érkezett az államtól. Persze ez nem volt elegendő ahhoz, hogy az átalakítás nagy munkáját a presbitérium elkezdhesse. A gyülekezet gyűjteni kezdett, majd a németországi Siegen városában lévő református partnergyülekezet is segítségére sietett, az egyházmegye is támogatást nyújtott, és így az átalakítás a presbitérium által jóváhagyott tervek szerint megindulhatott. Mind a kilenc ablak ki lett cserélve, és olyan formát kapott, mely a templomjelleget szépen kidomborította. Új bejárat készült szép, formában új ajtóval. Kívül-belül új színt kapott a festés révén, és az átalakítás első része mindenki örömére végbe is ment. De a terv egy része még befejezésre vár. Ez pedig egy harangtorony. Toronynak azért lehet nevezni, mert 14 méter magasan a harangnak olyan tornya készül, mely a tetőzet fölé emelkedik, és távolról valóban azt a benyomást kelti, mintha az épületnek tornya volna. A harangláb egyik célja az, hogy harangzúgás hívja a gyülekezetet az istentiszteletekre. Hogy ez valóban harang lesz, vagy csak harangjáték, ez még a jövő kérdése. Ennek a célnak az érdekében rendezte gyülekezetünk a jótékonysági hangversenyt, hogy a hiányzó összeg - a kétmillióba kerülő építményhez - összejöjjön. A hangverseny előadói: V. Molnár Judit operaénekes és Bundzik Tímea orgonaművész voltak.

Szathmáry Sándorné lelkipásztor