1974-től oktatóként részt vett a lelkész- és a diakónusképzésben. 1976-ban doktorált „Hunyadi Ferenc igehirdetése" című dolgozatával. 1987-től 1996-ig a debreceni Református Teológiai Akadémia, majd Hittudományi Egyetem Gyakorlati teológiai tanszékének vezető tanára. Több jelentős egyházkerületi és zsinati tisztségben szolgált. Teológiai tudományos és oktatói munkáját az alaposság, az elmélet és a gyakorlat egyensúlya jellemezte. Elméleti munkássága mellett is és nyugdíjba vonulása után is rendszeresen végzett igehirdetői szolgálatokat, a 80-as évektől másfél évtizedig írta a Reformátusok Lapjában az Ige mellett rovatot és lett ezzel egy szélesebb kör igei tanítója. Tanulmányai, cikkei elsősorban a Theologiai Szemlében és a Református Egyházban jelentek meg. A tanszék tanulmányi füzeteként hat kötetet írt, amelyek nemcsak teológiai tananyagként szolgálnak, de hasznosak a gyakorló lelkészek számára is. Fő szakterülete a gyakorlati lelkészi munka, az igehirdetés szolgálata, azon belül is a temetési igehirdetés kérdései voltak.
Sárospatakhoz nemcsak családi szálak fűzték, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia 2006 augusztusában - a Kollégium alapításának 475. jubileumi évében - avatta tiszteletbeli tanárává. Hallgathatták őt teológushallgatók tanévkezdő csendesnapon, tanévnyitó ünnepségen. Utoljára az Akadémia 2006/07-es tanévét záró istentiszteleten hirdette közöttünk az Igét Sámuel elhívásának története alapján: az idősebb, sokat tapasztalt szolgatárs szeretetével, féltésével szólt az elhívás és a hivatás komolyan vételéről a szolgálatra induló és már szolgálatot végző fiatalokhoz.
Emlékezete legyen áldott!
(Forrás: A Sárospataki Református
Teológiai Akadémia évkönyve)