Csomós József tiszáninnei püspök úr köszöntője után Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök úr áhítatával kezdődött az együttlétünk. Az 1Péter 2,11-16 versei alapján szólt az Ige. Elmondta, ma az az általános felfogás, hogy mindent meg lehet és meg szabad csinálni, azt tesszük, ami jól esik. Ezzel szemben az igei tanítás arra int, hogy van, amitől tartózkodni kell! Isten jobban tudja, hogy nem minden használ az embernek. Ahogyan a szervezet is jelez, tiltakozik, kiborul, a lelkünk, értelmünk, szívünk is károsodik, ha felelőtlenül cselekszünk. Ezért int és kér Isten Igéje: „Tartózkodjatok a testi kívánságoktól!" Az egyházat és a világot nem lehet ugyanazzal a mércével mérni. A világ lehet egyházellenes, de az egyház sohasem lehet világellenes. A világ azt mondja: „Szemet szemért, fogat fogért." Az egyházban azonban más törvény uralkodik: szeresd ellenségedet, hogy jócselekedeteidet látva dicsőítse Istent. Az igazi szabadság az, hogy szabad jót cselekedni: Istent félni, a királyt (minden emberi rendet) tisztelni, a testvért szeretni. Isten, Aki olyan csodálatosan tudott különbséget tenni a mi bűneik és mi közöttünk, Aki tudott különbséget tenni, amikor azt mondta, legyen világosság és váljon el a sötétség és a világosság, Aki tudott bennünket úgy szeretni, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, cselekedje meg, hogy legyünk és maradjunk alkalmasak arra a küldetésre, amiben állunk.
Ezután dr. Patkó Gyula, a Miskolci Egyetem rektora - aki maga is presbiter - ismertette a befogadó egyetem múltját és jelenét. Elmondta, hogy a műszaki egyetem őse az a Selmecbányai Akadémia volt, ahol a világon legelsőként oktattak felsőfokú kohászati-bányászati ismereteket. Az intézmény 1949-ben került Miskolcra mint Nehézipari Műszaki Egyetem. Ma valódi universitasként működik, ahol gépészmérnöki és informatikai, állam- és jogtudományi, gazdaságtudományi és bölcsészettudományi kar is van, sőt még zenészeket is képeznek. Töretlenül követelnek, szigorúság van, de volt már példa arra, hogy egy öregdiák egyszer visszajött megköszönni ezt a szigort, mert így lett igazán sikeres, megbecsült ember a munkahelyén. A köszöntésben az is elhangzott, hogy tanárok és presbiterek feladatai hasonlítanak egymáshoz, hiszen mindkettő munkájától függ egy közösség sorsa.
Dr. Kopp Mária helyett a budapesti Károlyi Gáspár Református Egyetemről dr. Lázár Imre docens tartott előadást „A magyar társadalom testi-lelki egészsége az ezredfordulón" címmel. Az Efezusi levél alapján (2,19-22; 3,17) különösen a szeretetre és a Krisztusban való meggyökerezésre irányította a figyelmünket. Rámutatott a társadalom betegségeire. A mai világ válságban van. Hit nélkül, törvény nélkül minden felborul. Nincs biztonság, nincs igazság. Válságba kerül a család, a közösségek, bizonytalan a munkahely, rossz a légkör, bizalmatlanság, ellenségeskedés uralkodik. A családoknak kevés jövedelemből kell megélniük. A gyermekek nagy részének anyahiánya van, néha már a bölcsőtől fogva. Az anyák munka után este végzik az otthoni házimunkát, nincs idejük gyermekeikre, türelmetlenek, fáradtak, sokszor agresszívak. S ha a gyermek szeretet, odafigyelés nélkül növekszik fel, akkor nem tiszteli a nevelőit sem, rossz társaságba keveredik, pót- és kábítószerekhez nyúl. Ennek a társadalmi válságnak és megkötözöttségnek az oldásában nagy szerepe van az egyháznak. Akit Krisztus megszabadít, az valósággal szabad. Aki Krisztusban meggyökerezve, erősen áll a hitben, az tud jó illat lenni, sok szeretettel, odafigyeléssel, példamutatással szolgálni, s az isteni rendet megjeleníteni. A hit közösségi gyakorlásának, a közösségi vallásos élménynek gyógyító hatása van. A testvérek szeretete, megértése, törődése gyógyít. Ebben kell a presbitereknek elöl járni, munkálkodni, mert küldetésünk van a világ felé.
Ezután dr. Velkey György, a budapesti Bethesda Református Gyermekkórház igazgató-főorvosának „Népegészségügy, egészségügyi reform, református diakónia?" című előadását hallgathattuk meg. Beszélt az ország jelenleg egyetlen egyházi kórházában folyó munkáról. A dolgozók, orvosok és ápolók imádsággal, szolgáló közösségként, nagy felelőséggel igyekeznek helytállni. Nem csak a test, hanem a lélek gyógyítására is odafigyelnek, hiszen ez a kettő összetartozik. Ehhez sok szeretetre van szükség. Tudják és megtapasztalják: aki másokat gyógyít, maga is gyógyul. Anyagilag nehézségekkel küszködnek a megszorítások, visszavonások miatt, de Isten mindeddig gondoskodott róluk. Sokszor napról napra, adományokból élnek. Időnként hívő emberek összefogása menti meg a kórházat. Jelmondatuk: tartozunk az erőtlenek iránt. A kórház bejárati kapuján ez olvasható: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek!"
A szünet után megtekinthettük a Maon szeretetotthon „Amália árnyszínháza" megható előadását, majd Csomós József püspök úr ismertette az egyházkerület szervezeti felépítését, a gyülekezetek, az egyházmegyék és a kerület bizottságainak feladatait. A konferencia zárszavát dr. Rózsa Tibor világi főjegyző mondta el.
Küldetésünkben erősítettek az értékes előadások és bizonyságtételek. Hálásak vagyunk, hogy ott lehettünk, egymás hite által erősödhettünk, s kérjük Istent, hogy a gyakorlatban is tudjuk kamatoztatni a hallottakat. Segítsen meg, hogy ebben a kusza összevisszaságban, és az esztelen, hitetlen rohanásban az egyház oázis lehessen, s vezetői, presbiterei a szerető Istent képviselhessék!
Iszlai Jenőné
sárospataki presbiter beszámolója
(szerkesztőségi kiegészítésekkel)